Múzsák - Múzeumi Magazin 1977 (Budapest, 1977)
1977 / 1. szám
FÖLD Hollókő hordozás énekszerű hullámzása jellemez — hűen ragaszkodnak. A Palócföld néprajzi lag rendkívül értékes terület, a Cserhát apró falvai egy sajátos etnikai csoport színes múltját tükrözik a népi építő- és díszítőművészet emlékeiben, a festői viseletben és különösen a rendkívül gazdag és eredeti népdalkincsben. A cserháti palóc falvak legtöbbször vizek folyását követik. A patak végigfut a főutcán, kétoldalt a házakat mint gyöngyszemeket fűzi magára. A községek között sok az egyutcás település, fésűs, csűrös beépítéssel, az ősi hadas település nyomait őrző csoportos telkekkel. Az „egy hadba" tartozó rokoncsaládok „egy haj alatt”, egy portára építkeztek, s ahogy szaporodott a nemzetség, úgy épültek egymás mellé sorjában a házak a hosszú, szalagszerű telkeken. A telkek végében sok helyen még ott áll az öreg kőpajta, üstökös zsúpfedelével. A palóc lakóház-építkezés régibb formáit a Cserhát mélyén megbúvó, festői Hollókő őrzi a legszebben. Az előreugró, széles ereszpárkányos, lépcsőzetes zsúpolású, fa- pílléres tornácú, ősi motívumokkal díszített oromfalú házak népi műemléki jelleget adnak az egész falucskának. Hollókőt valóságos „palóc rezervátumként" őrzik. Az egész falukép védelem alatt áll; a legszebb régi parasztházakból hely- történeti múzeum, képzőművészeti alkotóház és
