Múzsák - Múzeumi Magazin 1977 (Budapest, 1977)

1977 / 1. szám

FÖLD Hollókő hordozás énekszerű hullámzása jellemez — hűen ragaszkodnak. A Palócföld néprajzi lag rendkí­vül értékes terület, a Cserhát apró falvai egy sajátos etnikai csoport színes múltját tükrözik a népi építő- és díszítőművészet emlékeiben, a festői viseletben és különösen a rendkívül gaz­dag és eredeti népdalkincsben. A cserháti palóc falvak legtöbbször vizek folyá­sát követik. A patak végigfut a főutcán, kétol­dalt a házakat mint gyöngyszemeket fűzi magára. A községek között sok az egyutcás település, fé­sűs, csűrös beépítéssel, az ősi hadas település nyomait őrző csoportos telkekkel. Az „egy had­ba" tartozó rokoncsaládok „egy haj alatt”, egy portára építkeztek, s ahogy szaporodott a nem­zetség, úgy épültek egymás mellé sorjában a házak a hosszú, szalagszerű telkeken. A telkek végében sok helyen még ott áll az öreg kőpaj­ta, üstökös zsúpfedelével. A palóc lakóház-épít­kezés régibb formáit a Cserhát mélyén megbúvó, festői Hollókő őrzi a legszebben. Az előreugró, széles ereszpárkányos, lépcsőzetes zsúpolású, fa- pílléres tornácú, ősi motívumokkal díszített orom­falú házak népi műemléki jelleget adnak az egész falucskának. Hollókőt valóságos „palóc re­zervátumként" őrzik. Az egész falukép védelem alatt áll; a legszebb régi parasztházakból hely- történeti múzeum, képzőművészeti alkotóház és

Next

/
Oldalképek
Tartalom