Múzsák - Múzeumi Magazin 1977 (Budapest, 1977)
1977 / 1. szám
templomban? Olyan színházat képzelt eh amelyben misét hallgatnak (teatro da udire la messa). A legalaposabb Vitruvius-tanulmány a reneszánszban a Barbaro-féle 1556-os kiadás volt. Barbaro igénybe vette az építész Palladio segítségét, akinek kör alaprajzú metszetén a négy háromszög csúcsa jelöli a tizenkét szög csúcsait, az átmérővel párhuzamos húr pedig a háttérfal vonalát. Innen nyílott három bejárat és oldalról még egy-egy. Tulajdonképpen e tanulmány gyakorlati megvalósulásának tarthatjuk Palladio kőszínházát, a vicenzai Teatro Olimpi- cót. Ez az antik színház reprodukálására tett kísérlet felhasználja a reneszánsz perspektíva-tudományok vívmányait a járások, „utcák” kialakításában. Amíg Itáliában mindez végbement, azaz újra felfedezték Vitruvi üst, s hatására élénk építészetelméleti irodalom született, az erzsébetkori Londonban még szinte középkori állapotok uralkodtak. Az 1570-es évek második felében azonban már megfigyelhető egy szemléletbeli változás, amely elsősorban a színházépítészet területén, az itáliai reneszánsz vívmányainak közvetett hatását mutatják. Ebben jelentős szerepe lehetett a neves humanistáknak, John Dee-nek, aki a hetvenes évek elején már népszerűsítette a vitruviusi tanokat Angliában. Euklidész angol kiPalladio: Teatro Olimpico A Globe adása (1570) elé írt bevezetőjében fellelhetők az itáliai vitruviánus eszmekor alapvető tételei: a makrokozmosz-mikrokozmosz analógia: a világharmónia összefüggése az ember harmonikus felépítésével, stb. Felfedezhető nála a kör vitruviusi felfogása (a körbe rajzolt, kiterjesztett karú ember) is. Tudják, hogy a londoni úgynevezett „public theatre" történetében igen fontos fejlődési szakasz a század utolsó negyede. Ekkor épült az első nyilvános színház, amelyet egyszerűen csak „The Theatre”-nek neveztek (építője egy Burbage nevű színész, építési ideje 1576) és ezt még egy sor további hasonló építmény követte. A Globe, amely Shakespeare által lett híres, 1599-ben épült. Ezekről az épületekről a De Witt által készített rajz alapján alkothatunk elképzeléseket, a rajz azonban nem a Globe-ot ábrázolja, hanem az 1595-ben épített Swan színházat. Ez a rajz, amely a klasszikustól merőben eltérő beosztást ábrázol, egyes részein a klasszikus terminusokat mutatja - de hibásan. A két tartóoszlop, noha fából van, a klasszikus oszloprendet imitálja. A Globe középpontos formája olyan alapvető reneszánsz forma, amelyben fel lehet tételezni a Dee által népszerűsített eszmék hatását. Mindebben azok az eszmei „tartalmak” is kifejezésre jutnak, amelyéket — Vitruviusnak és a reneszánsz traktátus-íróinak művei alapján Dee is megfogalmazott az Előszóban. A reneszánszot követő XVII. század színházára már távolról sem jellemzők a vitruviusi hagyomány felelevenítésére irányuló törekvések. A fejlődés irányát egyrészt az U alakú nézőtér, másrészt a zenékari árok által elválasztott, emelt színpad kiformálódása jelzi. A nézőteret keretező oszlopcsarnok, valamint a fix építészeti elemekből álló színpad eltűnésével lezárul — legalábbis a fedett színházban — az antik reminiszcenciák korszaka. Ez az úgynevezett „olasz színház" a következő század végén (1778-ban) felavatott Milánói Scalánál érkezett el kifejlett formájához. A XIX. században további két típus formálódik ki, amelyeket „francia" és „német” színházaknak lehet nevezni. Az elsőben megfigyelhető a vonzalom a reprezentatív terek iránt, s uralkodói jellegzetesség a mondén csillogás lesz. A hatalmas épületkomplexumban galériák, folyosók, termek és pompás lépcsőházak pazar együttese bontakozik ki. Tipikus példája ennek a párizsi „Nouvel Opéra” épülete (épült 1861 és 76 között). A német színház, amely a „wagneri üzenet” közvetítésére törekszik, ezzel ellentétes tendenciát mutat. A hangsúly itt a színpad fejlesztésén van, a cél a látványosság megvalósítása és a közön- O u fi yj US$BpíKí: u «ifcöii*. Ét * A Milánói Scala 19
