Múzsák - Múzeumi Magazin 1977 (Budapest, 1977)
1977 / 4. szám
Lászlóval dolgozik együtt, s részese Budapest ismert, exponált, szecesz- sziós épülete: a Gresham palota (1903—1906) tervezésének, önállósulva is együtt dolgozott bátyjával, egészen 1911-ig. Közösen vettek részt tervpályázatokon — számos első díjat nyertek —, és együtt tervezték a jórészt Budapesten megvalósult műveiket. Első nagyobb épületük a nyomdászok háza, a Gutenberg Otthon (Vili., Gutenberg tér, 1906). A továbbiak egyik legjelentősebbje a Nemzeti Szalon Egyesület 1907-ben emelt épülete a mai Engels téren. A magyar szecesszió jellegzetes emlékét az épület rossz állapota miatt 1960-ban lebontották. Érdekes művük az Árkád bazár épülete (VII., Síp utca és Dohány utca sarok, 1909), mely ma is áll, bár nem érintetlenül. Fivérétől különválva Vágó József egyedül tervezte, 1912-ben, a Lipótvárosi Kaszinó épületét, amely a mai Gorkij fasorban áll. Valamennyi épületére — épületükre — jellemző a magyar építészeti szecesszió sajátos formáló, dekoráló modora. A tizes évek elején, egykét évig Lechner Ödön háttérben maradó társa lett, az idős mester 1914-ben bekövetkező halálálig. Ilyen minőségben vett részt többek között a Pozsonyban épülő Árpádházi Szent Erzsébet templom tervezésében. Az első világháború alatt Vágó is alig jutott munkához, a két forradalom napjai azonban annál több feladatot adtak. Az 1918-ban megalakult Országos Lakásügyi Tanácsnak, mely fontos helyet adott a programjában új lakótelepek építésének, ő lett az alelnöke. Meg is kezdik a Pongrácz úton, a Maglódi úton s a Madarász utcában építendő lakások tervezését. A Tanács- köztársaság idején kinevezik az Építészeti Direktórium vezetőjévé, s ebben a minőségében is tevékenyen részt vállalt a szervező munkából. A Tanácsköztársaság bukása után emigrációba vonult, előbb Rómába, majd 1928-ban Párizsba települt. 1930-ban - fiával, Péterrel együtt - megalapítója és haláláig egyik irányítója a legkiválóbb francia építészeti folyóiratnak, a L'architecture d'aujourd’hui-nek. (Vágó Péter 1931- től 1974-ig a lap főszerkesztője volt.) Olasz- és franciaországi tervezői működéséről és eredményeiről szinte A Nemzeti Szalo.i bejárata A Városháza meg nem valósult terve semmit sem tudunk. Kivéve azt, hogy 1926-ban elnyerte a genfi Népszövetségi Palotára kiírt tervpályázat egyik első díját. A következő évben a másik négy díjnyertes építész - Nénot, Flegenheimer, Broggi és Lefévre — társaságában megkezdte a végleges tervek kidolgozását. (A harmincas évek elején megvalósult nagyszabású mű azonban nem sikerült alkotás: architektúrájában korszerűtlen, archaizáló—reprezentáló épület. Nem tudni, mennyi része van ebben Vágónak. A megbízók konzervativizmusára utal, hogy olyan első díjas pályaművet mellőztek, mint Le Corbusier-é.) Ezután visszatért Budapestre. A reakciós magyar Mérnöki Kamara azonban nem vette fel tagjai sorába, s ezzel útját állta megélhetési lehetőségeinek. Egy-két családi házat sikerült csak felépítenie. Neve mellé a telefonkönyvben, mivel a tervező építész megjelölést nem használhatta, ezt írták: a genfi Népszövetségi Palota tervezője. Megkeseredetten, megbántottan távozott ismét a második világháború kitörése idején Franciaországba. Vágó József méltánytalanul mellőzött alakja a magyar építészet történetének. MAJOR MÁTÉ 27
