Múzsák - Múzeumi Magazin 1977 (Budapest, 1977)
1977 / 4. szám
Amikor hazatért Antwerpenbe, már pontosan kirajzolódtak eljövendő fényes karrierjének körvonalai. Rövidesen a brüsszeli spanyol helytartópár, Albert herceg és Izabella infánsnő meghívta udvari festőjének. A kitüntető megbízást Rubens azzal a feltétellel fogadta el, hogy nem költözik Brüsszelbe. Antwerpenben telepedett le, itt épített magának műtermet, megházasodott, és nagy szorgalommal festett. A város légköre — a sok vérengzés után végre megkötött tizenkét éves fegyverszünetnek köszönhetően — kedvező volt a művészetek kibontakoztatására. Nagy lendülettel állították helyre a megrongált templomokat, újakat építettek és ezeket nagy, hatásos oltárképekkel díszítették. Az ellenreformáció, a katolikus egyház megerősítése, s a hívek megnyerése érdekében a művészeteket is felhasználta. A festményeknek meggyőző erővel kellett hatniok, hogy a hihetetlen dolgokat az emberekkel elhitessék. A megrázó, félelmet és csodálatot keltő témák kerültek előtérbe, a vértanúságok, csodatételek és megdicsőülések. A cél: ámulatba ejteni a nézőt. Ennek szolgálatába állította fesztészetét Rubens, s a megjelenítés hatásosságát a mozgalmas kompozícióval, élénk színezéssel, erős fény-árnyék ellentétekkel fokozt'1, megteremtve Északon a barokk stílust. A Szent Walburgis templom számára 1610-11- ben festett hatalmas triptichonja a Kereszt felállításának jelenetével (ma az antwerpeni ka- tedrálisban), még magán viseli Michelangelo gigantikus férfialakjainak hatását, de jelzi Rubens valódi szenvedélyességét is, komponáló és formaadó készségét, sajátosan flamand realitás- érzékét. Ezután kapta a megrendelést a városi lövész-egylettől a Keresztlevételt ábrázoló oltárképre, melyen már kiforrott efjyéni stílusát szemlélhetjük. Rövidesen több flamand város (Brüsszel, Gent, Mechelen) kérte fel oltárképek festésére, de kapott megrendelést külföldről is. Az egyházi festészetben az egész flamand iskola fejlődésének irányát megszabta. Az 1610-es évek közepétől művei megfestésébe, iskolájába számos tanítványt es munkatársat vont be, akik hiven követték stílusát, vázlatai és utasításai alapján. Kiemelkedő jelentőségű volt az antwerpeni jezsuita templom teljes dekorációja 1620—21-ben: a szobrászati díszek, 39 mennyezetkép, valamint két oltárkép Rubens rajzai alapján, egységes program szerint készült. Az 1620-as évek első felében egy világi tárgyú és rendeltetésű, 24 darabból álló ciklust készített Párizsban. A megrendelő Medici Mária életének jelentős eseményeit kívánta megörökíttetni a Luxembourg-palota díszítésére. Rubens a konkrét történeteket és szereplőket a szimbolikus és mitologikus alakokkal összhangba hozta, a dokumentatív pontosságot szárnyaló fantáziával egyesítette, s a hatalmat dicsőítő monumentális festői együttest hozott létre. A Medici-ciklus osztatlan sikert aratott, s új korszakot nyitott Rubens pályáján: a nagy sorozatok periódusát. Ekkor kapta Párizsban a megrendelést a Constantin császár történetét ábrázoló falikárpit-soro- zatra, mely a római korból merítette témáját. Később, a huszas évek második felében még[ két jelentős kárpit-sorozatot készítettek Rubens vázlatai alapján. Izabella helytartónő a madridi Descalzas Reales díszítésére szánta az oltári szentség diadalát hirdető allegorikus ciklust. Ennek egyik darabja, Ábrahám és Melkizédek találkozásának jelenete Magyarországra került, s a Nemzeti Galéria tulajdonában van. A másik dekoratív faliszőnyeg-sorozathoz a görög mitológiából Achilles történetét használta fel. A nyolc jelenet egyikének (Achilles visszakapja Briseist) olajkép változatát — úgynevezett modellóját, mely a mester vázlata alapján, műhelyében készült — a budapesti Szépművészeti Múzeum őrzi. E gyűjteményben még két férfiképmás, egy kis vázlat Szent Justus csodájával, és a monumentális Mucius Scaevola Porsenna előtt című festmény képviseli Rubens művészetét. Rubens Európa legnagyobb uralkodóitól kapott megbízásokat. A brüsszeli és párizsi udvarok után 1634-35-ben Londonban dolgozott. I. Károly kívánságára a Whitehall dísztermének allegorikus mennyezetképét készítette el, I. Jakab király dicsőítésének ábrázolásával. Ez az egyetlen dekoratív falképe, mely ma is eredeti helyén látható. A spanyol király, IV. Fülöp új vadászkastélyának díszítésére mintegy 60 darabból álló sorozatot tervezett, mitológiai témával és vadászjelenetekkel. A műhelye által kivitelezett képek egy része 1710-ben tűzvész áldozata lett, de a sorozathoz készült vázlatok a mester virtuóz festői tudásának, kimeríthetetlen fantáziájának gyöngyszemei. A londoni és madridi udvarban diplomáciai küldetésben is többször megfordult. Remek megfigyelőkészségét, emberismeretét, megnyerő egyéniségét latba vetve, sokat tett a két nagyhatalom között 1630-ban létrejött béke megkötéséért — így hazája, Dél-Németalföld békéjét is szolgálta. Rubens a vallásos, mitológiai és történeti témákban is az emberi szenvedélyek megrázó tolmá- csolója, portréiban a jellemábrázolás és hangulatteremtés nagy mestere. Különösen megka- póak családtagjairól készült arcképei, így a fiatalkori önarckép Isabella Branttal, első feleségével, vagy a ragyogó szépségű, könnyed és bensőséges családi képe: Helene Fourment két gyermekével. Rubens élete utolsó tíz évének ihle- tői felesége és gyermekei voltak. Életművében sajátos hangot képviselnek tájképei. Bár nagyobb kompozíciói táji hátterének megfestését többnyire a műhelyében dolgozó specialistákra bízta, maga is szívesen örökítette meg önálló képekben hazája kedves tájait. A tájképfestésben, e Flandriában nagy hagyományokra visszatekintő műfajban is új korszakot nyitott. A technikai bravúr, a szín- és fényhatások élet- szerűsége a felfokozott érzelmek kifejezését szolgálja. Minden egyes tájképét a hangulat határozza meg, szenvedély hatja át. A sejtelmes al- konyi erdő a felhők mögül átderengő Holddal; a vihar előtti komor, feszült pillanat; a felszabadult, boldog mező, hazatérő emberekkel a szivárványos ég alatt - képei által egyszeri és feledhetetlen élményeink maradnak. EMBER ILDIKÓ Vágó József, a századelő magyar építészetének ismert alakja december 23-án lenne száz esztendős: 1877-ben született Nagyváradon és Párizsban hunyt el, 1947. június 7- én. Építész diplomáját Budapesten szerezte 1900-ban, de már másodéves hallgató korában díjat nyert a budapesti új zsinagóga tervpályázatán, s még ugyancsak nem volt diplomája, amikor megbízták a párizsi világkiállítás magyar osztályának építésvezetésével. Az 1900-as évek elején, fiatal építészként, a Lechner Ödön nyomán és hatására, a szecesszió magyaros változatát művelő építész-csoport tagja, amely népi motívumokkal nemzeti építészetet kívánt teremteni. Építészeti irodájában bátyjával, A NÉPSZÖVETSÉGI PALOTA TERVEZŐJE
