Múzsák - Múzeumi Magazin 1976 (Budapest, 1976)
1976 / 2. szám
Főszerkesztő: NEMES IVAN Szerkesztőség és kiadóhivatal: Népművelési Propaganda Iroda (1071 Budapest Gorkij fasor 45 Telefon: 428-143 220-601) Felelős kiadó; a Népművelési Propaganda Iroda igazgatója Terjeszti a Magyar Posta Index : 26 516 Előfizethető a postahivatalokban es a Posta Központi Hírlap Irodánál (1900 Budapest Telefon: 180-850) Külföldre előfizethető a Kultúra Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalatnál (1376 Budapest P. O. B. 149) Előfizetési díj egy évre 24 Ft Példlónyonkénti ára 6 Ft (ingyenes múzeumi belépővel) Készült a Népművelési Propaganda Iroda nyomdaüzemében Felelős vezető: Vymeták Ferenc 5532-76 — Budapest TARTALOM 2 A HORGASZPADON Keresztury Dezső 5 A SZÁZÉVES SUGARÚT László Miklós 8 HARANGSZÓ Patay Pál 10 KIS MAGYAR UTÓ-RENESZANSZ Solymár István 12 KOSSUTH-HINTÓ Hídvégi Lajos 13 A FARAGÓ EMBER Koczogh András 16 AZ ÉJSZAKA FÉNYEI Karácsonyi Rezső 18 AZ OLIMPIÁK ÉPÍTÉSZETE Hajnóczy Gábor 20 A TENGER KINCSEI Farkas Henrik 23 VASARELY Tüskés Tibor 26 A FORRADALOM MINDENESE Für Lajos 27 TUDÓS KOMÉDIÁS Dévényi Róbert 29 SZABAD TÉR Kaján Tibor 30 ZANZIBARTÓL ERITREAlG Ecsedy Csaba 32 EZERNYELVÚ EGYSZIVŰ BRIGÁD Jalsovszky Katalin 35 MINDENFÉLE ÁRUSOK Dankó Imre 37 MENYASSZONYOK VŐLEGÉNYEK Györgyi Erzsébet 40 SAJTÓMÚZEUM Kemény István 42 KÉPES KRÓNIKA Szerkeszti: Klinkó Márk 47 MÚZEUMOK ÚJ KINCSEI Címlapon: Kulinyi István grafikája, a hátlapon Vasarely: 1968—69. Fotók: Hajnóczy Gyula, Inkey Tibor, Iparművészeti Múzeum, Kastaly Károly, Közlekedési Múzeum, Magyar Mezőgazdasági Múzeum Fotóarchívuma, Medénti Ferenc, Tamási Gábor, Tóth István, Tulok Ferenc, MTI-fotó, MTI külföldi képszolgálat, Szabó Jenő, Szépművészeti Múzeum, Vámossy Ferenc KERESZTURY DEZSŐ Egry József (Borsos Miklós szobra) A harmincas évek legelején szabadságom nagy részét Badacsonytomajban töltöttem. Fő társaságom Egry Józsefék köréből került ki. Ez nem volt népes, de valóságos baráti szálak fűzték össze. Egryék akkor már túl voltak azon a mélyponton, amibe 1928- ban kerültek; ekkor az asszony keszthelyi házát el kellett adniok, s otthonul csak a tomaji bazaltbányától nem messzire fekvő „szőlöhelyi hajlék" maradt számukra. 1930-tól volt ugyan már Pesten is kis lakásuk, ahova télire felmenekülhettek, de az év nagyobb részét Tomajban töltötték. A Piktor jól érezte magát itt a magasban, messze a világ tülekedésétől; a levegő jót tett gyenge tüdejének, s a ház bolthajtásos kis szellőzködőjéről, ahol órákig elüldögélt hintaszékében, gyönyörű kilátás nyílt a ba- latonörsi öbölre. A nap reggeleit és estébe hajló délutánjait azonban a vízen töltötte Egry, a „kis-fürdő” deszkakabinjaitól nem messzire lerakott horgászpadján. Akkor már beérkezett. De hagyjuk e rosszízű szót: mást jelentett már akkor is. Helyesebb így: a szakma elismerte; pontosabban: a szakma java. Több kiállításra nézhetett már akkor vissza, Budapesten, Berlinben, Drezdában, Hamburgban, Bécsben egyaránt szép sikert aratott. Főként erkölcsit; de azért lassan szaporodtak már a gyűjtő, vásárló tisztelők, barátok. Megéltek; igaz, rendkívül egyszerűen; s ha tellett — mert főleg a Piktor beteg tüdejét kellett így erősíteni - egy-egy külföldi utazásra, annak költségét nagyobbrészt úgy adták össze a barátok. Horgászpadján egyedül szeretett ülni; nemigen engedett maga mellé beszélgető társat. „A Balaton festője"; ekkoriban kapott lábra ez, a művészetét beszűkítve besoroló meghatározás. Egy ideig magam is - bár némi gyanakvással — felültem neki. Mert hiszen a vizet csakugyan nagyon szerette Egry; igaz, másként mint manapság szokás. Ö nézni szerette, nem megfürdeni benne. Világjáró útjain is sokat ült a tenger, a nagy folyók partjain. De igazán mégis a Balaton érdekelte. Jó ideig ennek is főként egy részletét festette: egyik méltatója azért dicsérte, hogy ebbe, a látszatra kicsiny világba is bele tudja sűríteni a mindenséget. De azért ezt a jellemzést sem fogadtam el egészen. Egy, a Piktorról szóló versben igyekeztem ezt a tapasztalaton alapuló különvéleményemet
