Múzsák - Múzeumi Magazin 1976 (Budapest, 1976)
1976 / 2. szám
AJIOMUZEUM KÉMÉNY ISTVAM A Vasórnapi Újság a magyar sajtó történetében különleges helyet foglal el. Páratlanul sokoldalú tükre volt csaknem hét évtizeden át a magyar társadalomnak: történelmének, irodalmának, művészetének, közéletének. 1854. március 5-én jelent meg az első száma. Szinte hihetetlen, mi minden kapott helyet az eleinte mindössze nyolcoldalas lapban: hazai események, a külföld hírei, irodalom- kritika, színházi beszámoló, találmányok ismertetése, elbeszélés, vers, folytatásos regény, szórakoztató olvasmány és természetesen hirdetés - hiszen Heckenast, a kiadó, jó üzletember volt. Egy néplapnak három kelléke van, olvassuk az első szám beköszöntőjében: érdekes, hasznos és olcsó legyen. „Minden lapban legalább egy fametszet" — ígérte még a beköszöntő. Már az első szám átütő sikert aratott, második, sőt harmadik kiadást kellett nyomatni belőle. Jókai ötlete volt ez az új típusú, széles rétegeknek készülő újság, de az író, a hatóság szerint, megbízhatatlannak minősült, így azután Pákh Albert kapta az engedélyt. Jókai a lap főmunkatársa lett, és már indulásra itt adta közre „Az utolsó cigányország" című, hosszabb lélegzetű szépirodalmi írását. A nagy siker felszította a régi, nemegyszer anyagi nehézségekkel küzdő sajtótermékek tulajdonosainak féltékenységét. Ezek mindent megtettek, hogy az olvasók kedvét elvegyék az új versenytárstól. A Budapesti Hírlap azt írta, hogy az induló lap felesleges, tartalma tarka, határozott iránya nincs, fametszetei gyengék. A kötöz- ködésekre nem kisebb szak- tekintély, mint Gyulai Pál válaszolt. „A tarkaság érdem — írta —, mert változatosságot jelent, iránya igen is van: enciklopédikus néplap, amely érdeklődést akar kelteni a tudományok iránt, eszméket ébreszteni, mivelni az ízlést, mulattatni, s figyelemmel kísérni a napi eseményeket. Ami pedig a fametszeteket illeti, azok valóban nem mindig sikerülnek, de próbáljon más - jobbakat készíteni. . Az is érdekes újítás, hogy a Vasárnapi Újság helyet ad az olvasók leveleinek, bírálatának. Egy vidéki olvasó dicséri a tisztességes hangot, mert „mostanság oly írmodorú olvasmányokat kívánnak a nép által olvastatni, hogy azok nem csak megunják, hanem szégyenük is”. Egy másik — Kovács Ferenc névaláírású — levél pedig részletesen boncolgatja, mit talál feleslegesnek, mit hiányol az egyébként hétről hétre érdeklődéssel várt számokban. A tisztelt gyűjtő észrevételeit örömmel közöljük - hangzik a válasz —, annak is tanulságául, miszerint mi a jó tanácsadásból örömest okulunk, s olvasóközönségünk józan kívánatait teljesíteni feladatunknak tekintjük. Néhány érdekesség, találomra, az első évfolyamból: Hogyan kell szénnel fűteni. Ismertetés a mormonokról. Úti beszámoló Szentpétervárról. Eles bírálat a Nemzeti Színházról, ahol Lendvay és Eg- ressy Gábor csak vendégként szerepel. Tájékoztató cikk az ezüstről és a legújabban forgalomba kerülő „khina-ezüst- ről”. Folytatásos írás a találmányok történetéről. Néhány hirdetés: Edelmann Károly könyvkereskedése, Pesten, ajánlja tökéletesen ellátott, nagy kölcsönkönyvtárát, amelyben húszezernél több kötet található. Megvásárlásra is kínál fontos újdonságokat: Ipolyi Arnold Magyar Mytholpgiáját, német nyelvű újság-lexikont, amely megmagyarázza a lapokban található eseményeket és fogalmakat, meg Sasku Károly művét: „lllendőségtan, vagyis a művelt és jó erkölcsű magaviselet szabályai." Már a következő évben melléklet is csatlakozik a főlaphoz „ Politikai Újdonságok" címmel. Nemcsak a címlapon, hanem a számok belsejében is egyre több a metszet, látható az igyekezet a minél szebb előállításra. „Mi újság" című rovata híreket közöl a világ minden tájáról, egymás után látnak napvilágot külföldi városokból keltezett levelek. Sakkrovatot találunk minden számban, egy ideig a sakkrajongó zeneszerző, Erkel Ferenc szerkesztésében. Napirenden tartja a régészeti kutatások eredményeit. Cikket olvasunk a betűszedésről, a drágakövek történetéről, Pest ivóvizéről és egyre romló levegőjéről, a só előállításáról, a könyvek megbecsüléséről — és még sok egyébről. Jankó János sorozatot készít különböző népviseleteinkről. A lap népszerűsége folyton nő: a hatvanas évek közepén már tízezer előfizetővel dicsekedhet, ami páratlan siker abban az időben. Ez a széles körű visszhang felkelti a bécsi hatóságok figyelmét. Joggal, hiszen az elnyomatás szomorú korszakában a
