Múzsák - Múzeumi Magazin 1976 (Budapest, 1976)

1976 / 2. szám

mMm*

GYÖRGYI ERZSÉBET

Balavásári jegyespár

A szerelmi hajlandóság vagy a házassági szándék kifejezője, még századunk első felében is, többnyire a díszített használati tárgy volt a magyar falvakban. Mindez pedig a díszítés jellegéből - virág-, bokor-, madárábrázolás - volt kiolvasható. A lakodalom alkalmával is kendők, bokréták, koszorúk jelezték kinek-kinek a szerepét az ünnepi eseményben. A díszes jelek e világában a falu népe tökéletesen tájékozódott.

Az eladó sorba serdült leányokhoz az érdeklődés, a vonzódás kifejezöjeként mind több díszített ajándék érkezett a legényektől: hímes guzsaly, mángorló, sulyok, kapatisztító, vászonfeszítő és így tovább. Ha a legény „igazán szereti, kivirágozza úgy, hogy dicsekedhessen a másik, mit tud az ő szeretője”. Vásárban, búcsún mézeskalács szív, festett fakanál járt ki a lánynak. A viszontajándék hímzett zsebkendő, bokréta, díszes kötény, dohányzacskó, húsvét hétfőn hímes tojás. Az ajándék zsebkendőt a leány rendszeresen kimosta a legény számára. A Bács-Kiskun megyei Szeremle községben pünkösdkor faragott evezővel kedveskedett a legény a lánynak, hogy az az ilyenkor szokásos „ladikázás" alkalmá»<»-«I UncTiinlhnccn