Múzsák - Múzeumi Magazin 1976 (Budapest, 1976)
1976 / 1. szám
jószág volt, az tagadhatatlan. Amíg ugyanis a kardfélék formája és harci hatékonysága az évezredek folyamán mit sem változott, az ősi tűzeső ma alig ismerne rá unokájára, a gépkarabélyra. A XV. század szakállas puskái — a csőtorkolatot föltámasztó állványt nevezték szakádnak — már hatásos romboló erőt képviseltek. A mai értelemben vett puska azonban csak a harmincéves háborúban, vagyis a XVII. században alakult ki. Ezt az elöltöltős, kanócos puskát nevezték muskétának. Tölteni csak állva lehetett, s ez a művelet legalább 1-2 percig tartott. Hatásos lőtávolsága elérte a 200 métert. A kanóc azonban könnyen átnedvesedett, így a muskéta esős időben szinte hasznavehetetlen volt. Ezt a hibát a dörzs- kerekes gyújtószerkezet küszöbölte ki. Ez úgy működött, hogy a recézett peremű kerék, rugónyomás alól fölszabadulva, pergő forgásával egy pi- ritrögből szikrát csiholva, meggyújtotta a lőport. A dorzskerşkes puska azonban, bonyolult és érzékeny szerkezete miatt, sosem válhatott tömegfegyverré. Erre a kovakő és acél ütközése révén szikrát csiholó, ütőkakasos fegyverek váltak alkalmassá. E puska francia változata minden korábbi puskát kiszorított a hadviselésből, s - szuronnyal megtoldva - ezt a fajtát rendszeresítették Európa majd valamennyi hadseregében. Ez a puska, változatlanul elöl töltve, percenként egy lövéssel, 200 éven át az uralkodó lőfegyver maradt. A puska történetében fordulópontot jelentett a porosz hadsereg Dreyse- féle, hátultöltős (de még mindig egylövetű) gyu-tűs puskája. E találmány létét éveken át sikerült hadititokként megőrizni. A titokból csupán az 1849- ben levert bádeni fölkelés során vált nyílt titok. Bár e puska kiválóan bevált, jelentőségét nem minden szakértő ismerte föl azonnal. A múzeumban olvasható Augustin tábornoknak, az osztrák hadsereg szakértőjének a véleménye: ,,A gyu-tűs puska előnye a gyors tűz, hátránya viszont, hogy lőszerpazarló. Különösebb haszon nem származik belőle." Ekkortájt, 1866. július 3-án zajlott le a königgrőtzi csata, amelyben e pazarló, hátultöltős Dreyse-puskákkal fölszerelt porosz hadsereg, Európa legnagyobb ámulatára, nyolc óra alatt lepuskázta a tüzérségi tűzben erősebb, de elöltöltős Lorenz-puskák- kal harcoló osztrák—magyar sereget. A lőfegyverek történetében újabb hatalmas lépés a sorozatlövő fegyverek kifejlesztése volt. Az eszme ezúttal sem volt új, nyoma már Leonardo da Vinci tevékenységében is föllelhető. A géppuska mégis csak a XIX. század végén született meg. 1883-ban H. Stevens Maxim kapott szabadalmat a hátralökő erővel töltődő, mozgó csövű sorozatlövő fegyver gyártására. E szabadalom alapján indult meg a Maxim-gépfegyver gyártása az angol Vickers-gyárban. Ezt követték hamarosan a különböző fegyvergyárak konstrukciói, a Para- bellum, a Mauser gyorstüzelő pisztoly, a szovjet Spagin-géppisztoly, amelynek dobtárából már 71 darab 7,62-es töltény röpült ki. A puskacsalád legifjabb, éppen ezért legfélelmetesebb tagjai a gépkarabélyok. Ezek közé tartozik a kiváló szovjet konstrukció, a Kalasnyikov- rendszerű gépkarabély, golyószóró és géppuska. E fegyvercsaládot kis súly, nagy tűzerő jellemzi. A család rendkívüli nagy előnye az azonos működési elv. így a katonáknak csupán egyetlen fegyver működését, kezelését és karbantartását kell begyakorolniuk. A Hadtörténeti Múzeum pisztolygyűjteményében látható többek között Sámuel Colt világhírre emelkedett forgópisztolya. Végül a modern gépkarabélyok közül meg kell említenünk a Vietnamban zsákmányolt amerikai M,16-os gépkarabélyt. Ennek 5,65 milliméteres kaliberű tölténye arról hírhedt, hogy akkor is halált okozhat, ha nem létfontosságú szervet talál el. A 900 m-es másodpercenkénti kezdősebességgel kiröppenő lövedék az emberi testbe hatolva olyan hirtelen nyomás- növekedést idéz elő, amely tovaterjedve, az érrendszert szétrombolva, azonnali halált okozhat . . . A Hadtörténeti Múzeum fegyvergyűjteménye több egyszerű muzeális látványosságnál. A kardokat, tőröket, elavult és modern lőfegyvereket szemlélve Cicero szavai merülnek föl emlékezetünkben: „Inter arma silent musae”. . . A fegyverek között hallgatnak a múzsák... S íme, itt a múzsák otthonában — a görögök mu- seionnak nevezték a múzsák szentélyét - e fegyverek között most mégis a múzsák szólalnak meg. A meg- némult lőfegyverek, hallgbtag kardok között tisztán hallom a múzsák szelíd hangját. . . Mnemoszüné, az emlékezet istennője, arra int, hogy a múltat el ne feledjük, Kalliopé lantja a hősök tetteit zengi, Kleio pedig arra tanít, hogy ne csak emlékezzünk rá, hanem tanuljunk is a történelemből . . . KLAPKA GYÖRGY DISZSZABLYAJA DÖRZSKEREKES PUSKA
