Múzsák - Múzeumi Magazin 1976 (Budapest, 1976)
1976 / 4. szám
pontjáról, a Csóványos tetejéről. A bércvonulatok közt kékesen árnyaltan feküsz- nek el a szakadékos völgyek. A Börzsöny e tájon kelti legkevésbé a műerdő hatását. A Csóványos körüli mélyen bevágódott harántvölgyek meredekjein és az egymást követő csúcsokon olyan őserdő fogad, mintha még nem érintette volna emberi kéz. A legmagasabb tetőn azonban csak néhány tépett kőrisfa nyögdécsel a fel-fel- erősödő szélben. Az Ipoly keskeny, halványkék jégcsíkja fölött előttünk áll a Selmecbányái Szitnya boltozatos kupolája. A száraz porhavon gyorsan siklónak le a síelők a Csóványosról a királyházai menedékházig, majd a Hegyháton és a Nagyvölgyön át Drégelyig elvezet a keskenyen kidolgozott erdei ösvény. A széles Nógrádi-medence peremén, egy fiókvulkán lekopott kúpján ott áll a hősi vár. „Szép helyen áll. Jobbra az egymást sűrűn váltogató hegy-völgy képezte hullámok fölött látni Nógrád csúcsát, a Dunára dűlő hegyeket, a Naszály széles bérceit, a környék menkőfogóját, a Szondát, a bujóki magaslatokat s a sötét Mátrát." így helyezi rá Mikszáth a Börzsöny keleti szegélyére a megszentelt omladékot, amelyhez sorra elzarándokolnak a magyar költők, hogy énekeljék „Szondi dicső végét romján a drégeli várnak”. Járt itt Tinódi, Czu- czor, Erdélyi János, Kölcsey Ferenc, s eljött ide egy múlhatatlan remekműért Arany János: „Hogy vitt ezerekkel! hogy vitt egyedül! Mint bástya, feszült meg romlott torony alján: Jó kardja alatt a had rendre ledül. Kelevéze ragyog vala balján . . .” Drégely alatt Budá eleste után gyorsan megjelenik a török, a felvidéki kincses bányavárosokat védő várrendszert itt, meg a szomszédos Nógrádnál támadja legádá- zabbul az oszmán. Mind a két vár sokszor cserél gazdát, s különösen Drégely a védelem nagyszerű hőseit adja a nemzetnek. Valamennyi közül kimagaslik Szondi György, Drégely önfeláldozó hősiességgel védekező kapitánya, aki az 1552. évi ostromban, 146 emberével felveszi a harcot tízezer törökkel, s a szétlőtt kaputorony omladékain utolsó leheletéig kitart. Mi van még meg a drégelyi várból? Kölcsey érzéseivel lépünk be mállatag romjai közé: „Fellegi bérceiden, ó Drégel vára, kereslek. Merre valói? tornyod honnan emelte fejét? Szondi hol állt? repedő kebelén hol csorga le vére?" Még áll a vár északnyugati falcsonkja, a kősziklába vésett kapu, amely a torony alatt az alsó várból a felső várba vitt. A kapun át fölvezető lépcsős folyosó néhány kőfoka is kivehető még. Erről a kapuról írja Bél Mátyás, hogy: ha két őr elállotta, sem kijönni, sem bemenni nem lehetett rajta, s ez elé állítja a kortárs Tinódi a vértanúságra elszánt Szondit: „Nagy szép dárda Szondinak kezében vala, Sebesőlve, térden állván ő vív vala, Romlott torony alatt által lőtték vala, Az fejét az hegyről alá vetötték vala." A mindhalálig védett kapu íve még áll, de a fellegvár már alaktalan kőhalom. A Várhegy alatt széles fennsík, Töröktábor ma is a neve. Itt zsibongott Ali tengernyi serege, most egyetlen rókanyom kipontozott párhuzamos sávja vezet át rajta. A nagyhideghegyi turistaház Téli táj a Börzsönyben
