Múzsák - Múzeumi Magazin 1976 (Budapest, 1976)
1976 / 4. szám
GOMBOS KÁROLY ÖRMÉNY SÁRKÁNYOS SZŐNYEGEK A világ nagy múzeumai szőnyeggyűjteményeinek ritka kincsei a régi, sárkányos örmény szőnyegek. Ismereteink szerint csupán Londonban, Stockholmban, Párizsban, Washingtonban és New Yorkban, továbbá Bécsben és Budapesten találhatunk ilyen régi keleti szőnyegeket. A budapesti Iparművészeti Múzeum három darab XVII. századi lenyűgöző színű, különös mintázatú, régi, sárkányos örmény szőnyeget őriz. A szőnyegek növényi és állatalakos ornamentikái sok találgatásra adtak okot. A legtöbb vitát a sárkányok eredete váltotta ki: egyesek szerint a sárkányok ábrázolása az örmény szőnyegeken összefüggésben van a mongolok XIII. századi hadjáratával és a kínai művészet megnövekedett hatásával; mások nem tagadják a mongol és kínai befolyást, de joggal hivatkoznak a kaukázusi népek alig ismert művészeti alkotásaira, ahol az állatok ábrázolása már jóval korábban megjelent a könyv- és miniatúra-mű- vészetben, továbbá az építészeti dekoratív szobrászatban. Sz. I. Rugyenko szovjet régész 1949-ben a Paziriki kurgán- ból egy 2500 éves, nagyjából épségben megmaradt szőnyeget emelt ki. Bizonyossá vált tehát, hogy az ember a szőnyegcsomózást nem a középkorban kezdte el, hiszen a leningrádi Ermitázsban bárki megcsodálhatja a szőnyegművészet remekét, a 183 x 200 cm nagyságú, finom gyapjúból csomózott, állatokat (szarvasokat és lovakat), növényi ornamenseket és harcosokat ábrázoló ókori szőnyeget. Hérodotosz már az i. e. V. században feljegyezte, hogy a Kaukázusban olyan növényi festőanyagokat használnak, melyek nagyon tartósak és az ezzel festett alakok a kelmében nem mosódnak el, a szövettel együtt kopnak, mintha abba beleszőtték volna. A Kaukázus zord éghajlata meleg gyapjúholmikat igényelt. Szükség volt a szőnyegekre is, hogy a házak agyag- vagy kőpadlóját ezekkel leterítsék. Örményországban már az ókorban megvolt minden feltétele a szőnyegművesség kialakításának, hiszen óriási mennyiségben tartottak birkákat, gyapjúval bőven rendelkeztek és festőanyagokban sem volt hiány. Arméniában, a Jereván mellett lévő Karmir-Blur (Vörös Halom) dombon valaha állt erőd és város feltárása bebizonyította az i. e. IX—VII. századi urartui, illetve örmény textil készítés magas színvonalát. Ezeken az ásatásokon nagy mennyiségű gyapjúfonalat találtak. Az ókori gyapjúRégi örmény palmettás és skorpiós szőnyeg részlete, XVII. sz. fonalak különböző vastagságúak voltak, a finom szálúak- tól a durván sodort vastagokig. A Karmir-Bluron talált kelmék elszenesedtek, ugyanis az erőd a szkíták ostromakor kigyulladt, de megállapítható volt, hogy az ókori kaukázusi takácsok vörös, kék és sárga színű fonalakat alkalmaztak. Találtak férfikaftán darabot, ennek gyapjúszegélyét gyapjúzsinór és bronzlapocskák szegélyezték, s előkerültek hurkolt technikával készült bolyhos textiltermékek is. Az ókori takács tehát olyan anyagot óhajtott készíteni, amely bolyhosságával nagyobb meleget ad. Értettek a növényi szálból (lenből) készült fonalak felhasználásához is, ilyen hálómaradványt és futószőnyeget is felszínre hoztak az ásatások. Az ókori és kora középkori örmény krónikások említést tesznek az örmény előkelőségek körében kedvelt, rangot és méltóságot jelző párnákról, és egyes finom textiltárgyakról. Középkori arab utazók ugyancsak szólnak az általánosan elterjedt pompás apró szőnyegekről és párnákról. A fejlett textilművészet és iparművesség bizonyítéka az is, hogy Arméniában már a IV—V. században fejlett volt a bőrfeldolgozás, a bőr festése és kikészítése. A középkori arab írók Arméniában, az Ararát-hegység völgyét jelölik meg a híres örmény vörös színű festékanyag — a kirmiz - termelő- és lelőhelyének. Az örmény Artasát városát az arab írók elkeresztelték kirmiz-városnak, azaz a kirmizzel való festés székhelyének. Az Artasatban festett kelméket kirmiz — karmazsin — elnevezéssel hozták forgalomba Európában. Az örmény földön termelt, kitűnő színezőképességű, vörös festéket messze földön kedvelték. Megfestette a selymet, a gyapjút, a pamutot és a finom kecskeszőrt is. Kelet országaiban e festéket örmény kir- miznek (vörösnek) nevezték. Előállítása nagyon sokba került. Egy gömbölyded, 3 milliméter nagyságú féregből termelték, a festőanyagot csak a nőstény szolgáltatta. Ez a festék a vöröstől a lilásvörösig sokféle színárnyalatot ad. A keleti emberek a vörös színt az élet színének tartották. Ezért a kereskedők is a vörös színű szőnyegeket keresték és értékelték. A természetes festékekkel készült finom szőnyegek sokba kerültek. Csak királyi és főúri rangú személyek engedhették meg maguknak, hogy nagyméretű és pazar szőnyegeket rendeljenek. A X. században a bagdadi kalifának szánt egyik örmény szőnyeg 60 könyök széles és 60 kö-
