Múzsák - Múzeumi Magazin 1976 (Budapest, 1976)
1976 / 4. szám
tenek. Fejér Csaba egyetlen szín finom és gazdag árnyalataiban a művesség és a tónusgazdagság megvalósítója. A harmincasok újat kereső, de az újat a realizmus határain belül megtaláló képviselője Hézső Ferenc. Határozottan körülírt formái jórészt síkbaterítettek. Konkrét társadalmi mondanivaló szolgálatába állítja az op-art újításait is. Az itt élő húszasharmincasok sorából a megközelítés különbözőségének változatos képét mutatják Fülöp Erzsébet, Fodor József, Erdős Péter, Domby Lajos, Csikós András munkái. Novotny Emil Róbert felszabadulás utáni munkásságának döntő része a festményein élénk színekben izzó, vibráló már- télyi Tisza-parthoz kapcsolódik, bár őmaga nem vásárhelyi. Szurcsik János monumentális mezőgazdasági munkásai, Vecsési Sándor jelképi értékű tájai, Somos Miklós általánosabb emberi tartalmakat hordozó munkái, Patay László gazdag természeti világa szintén erősítik, szélesítik e művészet határait, a város határain kívülről. A vásárhelyi művészet fő árama a pik- túra, de a grafikában és a plasztikában is jelentős alkotókat találunk, akiket ugyancsak a közösen vállalt művészi magatartás köt össze. Csohány Kálmán nép- balladai tömörségű tiszta vonalvezetése, Kajári Gyula szenvedélye, erőt sugárzó humánuma, Rékassy Csaba műves, gondolatgazdag metszetei jelentik a már beérett eredményeket. Almásy Aladár, Sze- methy Imre, Somlai Vilma, Sulyok Gabriella a fiatalok jelenlétét bizonyítják. A városban hosszú időn át csak egy szobrász élt, Samu Katalin. Játékos, fiatal áliatszobrai szerte az országban hirdették a vásárhelyi művészet plasztikai vénáját. Eltéphetetlen szálakkal kötődik Szabó Iván művészete is Vásárhelyhez, munkásságában megtaláljuk a bronzok klasszikus szépségét, a fafaragás népi ízét és a kerámia továbbfejlesztését. A helyi szobrászatot az utóbbi években letelepedett Gera Katalin, Kligl Sándor, Tóth Valéria munkássága is erősíti. Nagy Sándor rusztikus kövei, márványai, Ligeti Erika ötletes érmei és kisplasztikája, Ráto- nyi József szellemes megoldásai — hogy csak néhány nevet említsünk a fiatal szobrászok népes csoportjából - szintén arra figyelmeztetnek, hogy a vásárhelyi művészetnek a plasztika izmos ágává fejlődött. Vásárhelyen évezredes és megszakítatlan ívű a kerámiahagyomány, amelynek folytatója jelenünkben nemcsak az Alföldi Porcelángyár és a Majolikagyár, hanem több keramikus alkotóművész is. Fekete János és Végvári Gyula merítenek a népi kerámia formakincséből, de ez számukra csak kiindulási pont, mert továbblépve Németh József: Pásztor korszerű kerámiát hoztak létre. A továbbfejlődés biztosítéka itt is több, fiatal tervezőművész (Ambrus, Tuza, Gerle) tevékenysége. A kerámia mellett a Divatkötöttárugyár textiltervezői (Feketéné Sándoi Eszter) az ipari forma területét erősítik Miért éppen Vásárhely? A választ nem c tájban kell elsősorban keresnünk, de c századelő hagyományában sem. Sokka inkább abban a közvetlen légkörben amely művész és társadalom, alkotók é: az itt élő emberek között kialakult. Kohón György: Vásárhelyi utca
