Múzsák - Múzeumi Magazin 1976 (Budapest, 1976)

1976 / 3. szám

na népét, hosszabb időt töltött Friedrich Wilhelmshafen környékén és az Astrolabp- öböl belső vidékén, Mikluho- Makláj és Fenichel gyűjtőterületén, a sziget keleti részén, az Huon-félsziget falvaiban és a Tami-szigeteken. Egyik rö- videbb útján Új-lrország parti helységeit érinti és megfordul a Vitu- (francia) szigeteken. Gyűjtőútjairól több mint 3000 tárgyat küldött a Nemzeti Múzeumnak. Gyűjtőmódszere nemcsak korában volt kezdeményező, nem egy vonatkozásban ma is változatlanul használható. Korának gyűjtői ugyanis általában a hely és a funkció pontos megjelölése nélkül állították össze gyűjteményeiket, Bíró tekintettel volt a készítési technológiára, az egyes részek elnevezésére, a díszítőmotívumok jelentésére, az előállítás helyére és arra a kereskedelmi rendszerre, amely a falvakban készített tárgyakat messzi térségekre eljuttatta, arra a kultikus összefüggésre, amelyben a tárgyak funkcionálnak és képzeteket objekti- válnak, és így tovább.

Ez a kitűnő gyűjtőrendszer, a korának tipológiai szemléletében összeállított sorozatok, az egyes tárgyakhoz és tárgycsoportokhoz fűzött részletes jegyzetek tették lehetővé, hogy két nagy gyűjteményéből Jankó János és Semayer Willibald még Bíró' új-guineai tartózkodásának idején egy- egy kötetet publikáljon. Üj- Guineából Bíró csaknem hat évi tartózkodás után, 1901 decemberében indult útnak, s Budapestre 1902 augusztusában érkezett meg.

Bíró nemcsak etnográfiai gyűjtéseivel haladta túl korát, példamutató jelentőségű az új-guineai társadalomról kialakult szemlélete is. Hosz- szú időt töltve körükben, közelről megfigyelve életüket, megállapíthatta: „Nincsenek már mainapság vademberek, még kevésbé vadnépek. Ezek a kifejezések csak nemtudá- sunkot és előítéleteinket igyekeznek tetszetős kifejezésekbe burkolni. Igenis lehet szó másféle műveltségről, állíthatunk fel benne fokozatokat, de nem humánus és nem helyes tőlünk, hogy ha az európait csak azért igyekeznénk magasabb polcra állítani, hogy az alantabbvalókat meg se lássuk.” Bíró világosan látja, hogy ez az európai álláspont a gyarmati uralmat igyekszik szentesíteni: „ ... a kultúrné- pek kormányzói már meg is osztoztak e szép, nagy szigeteken . . . (és) . .. elhíresztelték róluk, hogy emberevő vademberek, piszkos, meztelen népek, teljesen műveletlenek, közelebb állók az állathoz, mint az emberhez."

Bírót alapos megfigyelései és természettudományos gondolkodása vezették arra, hogy az új-guineai társadalmat az emberiség egész fejlődésmenetébe ágyazva nézze. „Az etnográfus — írja — tudja, hogy ezek (a társadalmi élet külsőségei, B. T.) egyformán az emberi testi és szellemi élet produktumai, csak a fejlődés különböző foka választja el őket egymástól .. .*

Bíró Lajost kora nem becsülte meg, és ebben nemcsak kartársainak irigykedése, de a reakció is szerepet játszott Egyetemi tanulmányait nem fejezte be, ezért csak tb. múzeumőrként dolgozhatott 1919-ben a tanácskormány rendes múzeumőrré nevezte ki de az ellenforradalom 1920- ban ismét alacsonyabb beosztásába helyezte vissza. A magyar tudomány progresszív képviselői érik csak el, hogy 1926-ban tb. doktorrá avassák a szegedi egyetemen 1931-ben nagyon szegényer hunyt el.