Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)
1975 / 1. szám
A „NEFELEJCS SZÍNPAD” MŰSORTERVE A kis színház azért kapná ezt a nevet, mert ez lenne a világ első olyan szórakozóhelye, ahová a közönség nem azért járna, hogy felejtsen, hanem azért, hogy ne felejtsen. Műsora hosszabb-rövidebb egyfelvonásos darabokból, aktuális jelenetekből, látványos, hangulatos, zenés képekből állana, de nem a szokványos kabaréstilusban, mert minden jelenetnek, minden képnek mai mondanivalója lenne. A volt budapesti Békefii ,,Pódium kabaré" és Jusnij „Kék madár" című produkciójának vegyüléke lenne ez az új műfaj, melynek színes, zenés, kifejező képeiben a Vörös Hadsereg magyarul nem értő tagjai is szórakozást találnának. A műsoron szerepelnének Zilahy Lajos, Móricz Zsigmond, Aver- csenko, Csehov stb. nagynevű magyar és külföldi szerzők egyfelvonásos darabjai, és — mivel e kis színház nemcsak mulattatni, de nevelni is óhajtana — nem hiányozna a komoly, klasszikus ének és szavalat sem, a többi között Ady, Petőfi, József Attila szcenírozott költeményei. A műsor többi részét Kellér Dezső és Nádasi László írnák, akik a kis színpad védnökségét felajánlották a debreceni Ady Társaságnak, hogy az irodalmi színvonalat ezzel is biztosítsák. A kis színház vezetői, Kellér Dezső és Nádasi László budapesti, menekült színpadi szerzők. Mindketten több mint egy évtizede tagjai a Magyar Színpadiszerzők Egyesületének, sok nagy sikerű három- felvonásos és sokszáz kabarédarab szerzői, akik a fasisztaellenes ,,Pódium kabaré" háziszerzői voltak. Kellér Dezső évekig dramaturgja is volt a Békeffi-kabarénak, Nádasi László pedig három éven át volt a ,,Royal Revüszínház" művészi vezetője. A társulat tagjai: Simon Zsuzsa, a Belvárosi Színház volt tagja, Kompolti Györgyi, az Operaház volt ösztöndíjas tagja, Süli Manyi, a Csokonai Színház jelenlegi tagja, Mányai Lajos, a Belvárosi Színház és Vígszínház volt tagja, Rajz Jancsi, a Csokonai Színház jelenlegi tagja. Ezeken, a már Debrecenben tartózkodó művészeken kívül értesítettünk néhány, más városban tartózkodó, menekült fővárosi művészt, a többi között Ráday Imrét, a neves színészt, Fehér Pált, az Operaház kiváló szólóénekesét, Feleky Kamillt, a közkedvelt táncoskomikust, hogy azonnal induljanak Debrecenbe. KELLER DEZSŐ ES NÁDASI LÁSZLÓ SZÍNHÁZALAPlTÁSI KÉRVÉNYÉ ES A HOZZÁ MELLÉKELT MŰSORTERV került sor április 25-én Katona József Bánk bánjának nagy jelentőségű előadására. A szövegében és indulatában teljes Bánk szólalhatott most meg. Itt emlékezzünk meg arról a színháztörténeti érdekességről, hogy a felsorolt előadások, az ostrom súlyos következményeitől szenvedő fővárosban délután fél háromkor kezdődtek. Május első napjaiban a Városliget két szélén, ma már nem létező színházépületekben — két vállalkozás is indult. A volt Feszty-körkép épületében a megmagyarított Duda Gyuri, amelyet a felszabadulás előtt a Népligetben betiltottak, ezúttal már sorozatosan kerülhetett a tömegek elé az akkori és ottani Jókai Színházban. — Szabad Színház néven pedig Both Béla igazgatása alatt olyan együttes mutatta be Ernst Toller Géprombolók című expresszionista drámáját, amelyből csakhamar a nagy színházak vezető művészei kerültek ki. - Az ottani nyitás után két nappal indult új útjára a Belvárosi Színház (a mai Katona József Színház), régi igazgatójával, Bárdos Artúrral az ÉJJELI MENEDÉKHELY, AJTAY ANDOR ÉS RÓZSAHEGYI KALMAN élen, Török Sándor Különös éjszaka című színművével. A Vígszínház együttese is idegen épületben kezdett el játszani. Május 30-án a volt Rádius Mozi (a mai Thália Színház) helyiségében nagyszabású feladatot vállaltak magukra: a fővárosban négy évtized után először szólaltatták meg Gorkij Éjjeli menedékhely című remekművét. — A sort június első felében még két produkció zárta le: a kis Madách Színházban Palasovszky Ödön igazgatása alatt Szelényi István Pionír című, „kórusjáték és vita" elnevezésű avantgárd műsora jelentett új színt a hagyományosabb előadások között. Végül június 12-én került sor az Operaház első bemutatójára, a népdrámának is beillő Carmen színpadra állításával. És persze, hamarosan az Operettszínház is eljátszotta a Csárdáskirálynőt. Ugyanezekben a hónapokban új társulatok is alakultak a régiek mellett, amelyek egyelőre híven tükrözték a politikailag „koalíciós” korszak árnyalatait. Szovjet írók műve, a Viharos alkonyat, illetve az Orosz emberek, csak később, és csak a Nemzeti Színház együttesénél került színre. A változások tehát nem is annyira külsőleg láthatók, mint inkább belső jellegűek voltak. Tele voltak a színházak, mint azelőtt is. Csak éppen mások ültek a széksorokban. És ekkor kezdődtek a színészek üzemlátogatásai, a pat- ronálások, a közönségszervezés és a „teltházakciók" is. Maga a színészi stílus is változóban volt. A Nemzeti Színház ebben is az élen járt. Ott folytak az első viták a realista színjátszás követelményeiről, arról, hogy el kell szakadni az üres sablonoktól és a hazug pátosztól, a magamutogató színjátszástól, és hogy előbb-utóbb a magyar színművészet sem zárkózhatik el a Sztanyiszlavsz- kij-rendszer alkalmazása, eredményeinek átvétele elől. Voltak olyanok is, akik már ekkor látták, remélték, hogy a gazdasági szerkezetében még lényegében változatlan, kapitalista jellegű színházi struktúra előbb-utóbb szocialista vonásokat ölt magára: megszünteti a nem állami intézmények létbizonytalanságát és a művészek kiszolgáltatottságát, kenyérgondjait. Mert ezen a tavaszon még ebből is volt részük bőven. De éltek, alkottak — és ez volt a legfontosabb. SZÉKELY GYÖRGY /9
