Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)
1975 / 2. szám
helyek közelében. Ha ma egy régi csárdaépület érthetetlenül eldugott helyen, magában áll, akkor ott az utak időközben másfelé vették az irányt. Az ilyen, a forgalomból kikerült csárdák is működtek még egy ideig, de forgalmuk erősen csökkent, majd ráfizetésesek lettek, és odahagyták őket. így járt majd minden csárda a századfordulóra. A vonatközlekedés általánossá vált, az utak elnéptelenedtek. Csak néhány, különösen előnyös helyzetben lévő csárda maradt meg, de ezek is nagyot változtak. A csárda szó perzsa eredetű, két része van. A „csar" négyet, a „tak" ívet, bolthajtást, tetőt jelent. A csárda szó tehát eredetileg négy lábon álló tetőt, őrhelyet jelentett. A magyar nyelvbe délszláv közvetítéssel került, és első fordulásaiban végváraink előretolt őrhelyeit jelentette. Gyors jelentésváltozással „pusztai korcsma" jelentést kapott. A csárda a települések határaiban álló fogadó, amelyben bort mértek, szerény ennivalót is lehetett kapni, esetleg szállást is. Fontos részei voltak az állások, de még inkább az istállók, a karámok, a csárdatelekhez tartozó legelők, ahol az egyik helyről a másikra, vásárról vásárra hajtott jószágokat megpihentették. A lóhúzta szekér-, kocsi-, botár-, hintóközlekedés idején, a fuvarozás virágkorában, a csárdák ott alakultak ki, ahová egy nap alatt a legközelebbi településről vagy csárdáról el lehetett érni, illetőleg ott, ahová a jószágot egy nap alatt el lehetett hajtani. Érdekes például Debrecen csárdatérképe. A városba igyekvő minden főútvonal mellett 20, 40 és 60 km-re csárdát találunk. A 20 km-re lévők a hajtott állatok, a 40 km-re lévők a lófogatokkal utazók számára alakultak. A 60 km-re lévők 20 km-es ingadozással az időt jobban kihasználók, a korán indulók- és későn érkezőknek alakultak. Vannak „közbülső” csárdák is. A csárdák látszólagos rendetlen települését, az említett körülbelüli távolságok be nem tartását az okozta, hogy nemcsak a városból kifelé irányuló közlekedés, hanem a más helyekről kiindulók igényei is érvényre jutottak. így Debrecen esetében a Szatmárról, a Kassáról induló forgalom pihenőállomásainak 20, 40, 60 km-es távolsági pontjai nem egyeztek meg a Debrecenből kiinA HORTOBÁGYI CSÁRDA MA dúló 20, 40, 60 km-es távolságokkal, hanem azok közé estek. A mai, új csárdák is így létesülnek. Például a Budapest— Pécs közti főútvonal körülbelüli felénél — ahol nemcsak jólesik, hanem szükséges is egy kis pihenés, mozgás — létesült a híres dunakömlödi csárda. Ezt látogatják a Pécsről jövő utasok is. De a Mohácsról, Szigetvárról, Siklósról indulók már inkább a paksi csárdát keresik fel, mert az az indulási pontjukhoz közelebb, a megteendő út körülbelüli felénél van. A csaplárosok családi üzemként vezették a csárdákat. Hogy a csárdabérlet minél jövedelmezőbb legyen, egyformán dolgozott bennük a csapiáros, a csaplárosné, és felnőtt gyermekeik is. Alkalmazottat nemigen tartottak. Csak a legnagyobb csárdákban volt férficseléd, udvaros, aki leginkább az állásban, az istállóban, a karámba zárt állatok körül, a kútnál foglalatoskodott. A csárdaépület általában az úttal párhuzamosan épült fel, hosszan elnyúlt az út mellett. Előtte hatalmas kút állott vályúval, amiből minden jövőmenő megitathatta a lovát, jószágát. A csárdaépületek rendszerint öt helyiségből állottak. Az ivóból, a hozzá csatlakozó konyhából, ami nemcsak a csárda konyhája volt, hanem a csaplároséké is egyben. A konyha mellett volt a csapiáros lakószobája. A konyhából ajtó, a szobából ablak nyílt a tornácra. Tornácról nyíló külön bejáratú vendégszoba is volt a nagyobb csárdákban. Ugyancsak a tornácról külön bejárattal találhattuk a kamrát is, amiből lejárat volt a pincébe. A csárdaépületek jellemzője volt az épület egész hosszában végighúzódó tornác. Hatalmas kőoszlopok tartották. Eső, vihar idején jó volt alóla kitekingetni az útra. El lehet-e már indulni vagy sem? Néhány újabb FOGADÓ UDVARA ALLASSAL. GARAY ÁKOS RAJZA A VASÁRNAPI ÚJSÁGBÓL, 1911. IDÖZÉS A CSÁRDÁNÁL. LODERS RAJZA A VASÁRNAPI ÚJSÁGBÓL, IS66-BÓL és kevésbé jelentős csárdánknál úgynevezett középtornácot találunk csak. A kamrák nemcsak éléskamrák voltak, hanem mindenféle anyagok, szerszámok tárolóhelyei is. A pincékben gerendákon álltak a teli hordók. A csapiáros itt ápolta borát, a kimérésre kerülőt kisebb hordóba fejtette, és felvitte a kármentőbe. Több helyen a pincelejárat nem a kamrából volt, hanem a kármentőből. A nagyobb forgalmú csárdák több helyiségből állottak. Sok helyen nem egy, hanem két ivó, a csapiárosnak nem egy, hanem két lakószobája, két, esetleg több vendégszobája is volt. Legtöbb csárdánk a XVIII—XIX. század fordulója körül épült. A nagy történeti stílusok leegyszerűsödött, népi utánérzései. A csárdák külső építményei sem voltak kevésbé fontosak. A kutat, a vályút, az állást 5
