Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)
1975 / 1. szám
M ár a cím is unalmas, mert akármilyen évfordulója van Madame Tussaud-nak - je- ' len esetben halálának 125. évfordulója —, e kiváló hölgy, a viaszszobrászat mestere, végül is csak betolakodó a történelembe: a londoni Planetárium mellett emelt épülete a legolcsóbb turistalátványosság ... — de mégis és mégis Madame Tussaud nem véletlenül vonz annyi látogatót: a történelem, úgy látszik, még a betolakodót is a hátára veszi. Végezzünk gyorsan az adatokkal. Madame Tussaud, született Marie Grosholtz, 1761-ben látta meg a napvilágot a svájci Bern kantonban 1795-ben vette férjül Tussaud urat, 1802-ben nyitotta meg első nagy viaszmúzeumát a londoni Strand-on; 1835-ben költözött át a gyűjtemény a Sherlock Holmesról híres Baker- Streetre; onnan már csak egy ugrás volt 1884-ben a mai hely, a Planetárium mellett, a Marylebone Roadon, s itt égett le az eredeti gyűjtemény nagy része egy 1928-as tűzvész alkalmával. Az adatokkal talán még unalmasabbra sikerült formálnunk Marie Grosholtz alakját, pedig a dráma, amelynek statisztája volt, a világtörténelem egyik legnagyobb és legszebb ,,színjátéka", a francia forradalom. A kiváló Madame a császárság, a terror, a királyság minden oldalát megszemlélhette; élt palotában és kunyhóban, dolgozott hercegeknek és forradalmároknak. A viasz türelmes. De annyit mégis elárul, hogy Madame Tussaud köré a leg- reakciósabb legendák fonódhattak, ő maga a forradalom menekültjeként, száműzöttként tetszelgett esztendőkig és az 1802-ben megnyílt eredeti kiállítás voltaképpen a francia „terror" borzalmait igyekezett a békés, majd Napóleon ellen háborúra kelő Angliának bemutatni. Miért akkor az ünneplés, miért az emlékezet? Mert a történelem oly erőteljes nyomot hagy minden művön, oly végső diadalt arat a porló vagy megőrzésre szánt, ércbe vagy viaszba mintázott munkán, hogy olykor az alkotó szándéka ellenére is tanúságot tesz az iidőkről, a változásról, az ember tegnapjáról. Elsőnek talán a viaszszobrászat kezdeteiről illenék beszélni ahhoz, hogy Madame Tussaud .művészetét" — vagy iparát — értékelni, elemezni tudjuk. A modern viaszszobrászat őse, vagy egyik első, számontartott alkotója éppenséggel Marie Grosholtz nagybátyja, a svájci Christopher Curtius volt, egy orvos, aki az anatómiában oly elszántan merült el, hogy az izmok és a bőr játékát egyre inkább mintákon próbálta rögzíteni, majd a medicinát végképp otthagyva, a szobrászatra adta a fejét; a szobrászatnak is legnaturalistább fajtájára, viaszreplikák gyúrására. Curtius doktor kiállítást nyitott kicsinyített viaszszobraiból a svájci Bern városában és ezt a kiállítást fedezte fel XV. Lajos unokatestvére, Conti hercege. Nem véletlen, hogy éppen Conti herceg győzte meg a szorgalmas Curtius doktort, költözzék át Francia- országba, és ott az udvar szolgálatára legyen. A Bourbon-királyok udvarát különben is megbűvölte mindenfajta játék, elsősorban a játék a természettel. Különös ellentmondás: a természetelvű- séget éppenséggel a vallásellenes és ezért végső soron királyellenes filozófia fedezte fel; azért esküdött fel a Naturára, mert a természet rendjében és logikájában ismerte fel a teremtés önelvűségét, a végső bizonyítékot, az istent is pótló Logika helyét. De minthogy egy korban még az ellentétes nézetek sem élhetnek elszigetelten — eszmék közé nem épülnek kínai falak —, a természet- elvűségnek ez a kísértete is belopódzott a királyi udvarba is, igaz korcs formában; és e forma elkorcsosodá- sát rendkívül jellemzően mutatja az, hogy érc helyett immár viasz, bronz helyett immár a múló, olvadásra ítélt paraffin lett a szobrászjátékosság különös anyaga. Miért? Mert a ter- mészetelvűségnek az abszolút hűség már-már paródiája is egyben. Nem felemeli, hanem inkább „lealacsonyítja" a mintát és a mintázatot. Azonkívül itt a viaszszobrászatnál születik meg az, amit a műalkotás sokszorosíthatóságának, végtelen reprodukálhatóságának neveznek, s ami éppen attól fosztja meg a művészetet, ami addig kiváltságos sajátja volt: hogy minden darabjában egyedi, a másolat és az eredeti között tehát érték és elvi különbség húzódik. Mielőtt azonban az elvi fejtegetést folytatnánk, kövessük egy másodpercre Curtius doktor és Marie Grosholtz, azaz Madame Tussaud sorsát az idegen Franciaországba. Marie 6 vagy 7 éves lehetett, amikor Curtius doktort Conti hercege átcsalta a Bourbonok udvarába. Ifjú lányként barátkozott össze XVI. Lajos húgával, Franciaország Elisabeth asszonyával, ahogy udvari szokás szerint nevezték, és az óráival játszadozó pohos Lajos király húga azért rendelte Versailles-ba az ifjú Marie-t, mert maga is leckéket kívánt venni a viasz megmunkálásából, melynek titkait a későbbi Madame Tussaud már elleste nagybátyjától. A Palais Royalban Curtiusnak különben már 1776-ban kiállítása nyílott, és az is természetes, hogy abban a királyi udvarban, ahol egy TUSSAUD LU < a < MADAME TUSSAUD 85 ÉVES KORÁBAN MARAT VIASZFIGURÁJA. LATSZIK A KÉS, AMIT CHARLOTTE CORDAY SZÚRT BELE 40
