Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)
1975 / 1. szám
VARBAN be jártak Budára. III. Károly jellegtelen kezdeti építkezése után Mária Terézia terveztetett először Franz Anton Hillebrandttal királyi rezidenciához illő barokk épületet a Várhegyre, s ekkor tüntették el, temették be a középkori palota utolsó nyomait is. A Habsburgok új, látszat-székhelyének kulisszáit bővíttette a kiegyezés után Ferenc József, politikájának s a kornak megfelelő látszat-nagyvonalúsággal. A terveket Ybl Miklós készítette, de halála után a további bővítést, díszes tagolást, kupolát, oszlopsorokat, a tetőszerkezet játékos vonalát már Hauszmann Alajos valósította meg. 1919 után pedig már csak a tenger nélküli tengernagy, a király nélküli királyság államfője székelt a túlméretezett nyugati szárnyban; de az egész hatalmas palotaegyüttes őrizte továbbra is a sosem volt királyi rezidencia illúzióját. Vasárnap délelőttönként szájtátó gyerekek és ámuló polgárok végignézhették a palotaudvaron a testőrség zenés őrségváltását, sőt, egy pengő beléptidíjért megtekinthették a dunai épületszárny egyes helyiségeit: IV. Károly tróntermét, ahol az utolsó király soha sem trónolhatott, a báltermet és még néhány hasonló látványosságot. A Várhegy ovális fennsíkjának északi része, a hajdan ugyancsak várfallal körülvett polgárváros, a palota hangulatához simuló halk, előkelő negyed lett, minisztériumokkal, főúri palotákkal, s a körülöttük megtelepedett kisebb-nagyobb rangú miniszteriális tisztviselőkkel. No meg a Halászbástya és a Ruszwurm cukrászda szigorúan úri romantikájával. Mi legyen hát a Várral? — nézett a felszabadulás után az ország népe az ellentmondásos érzelmeket kiváltó romokra. És a kérdés eldöntetlen- sége még évekig megőrizte a Vár kőhalom jellegét. Pedig körülötte rég nem halálhörgés, siralom, hanem az újjáépült főváros lüktető élete hallatszott. Volt olyan terv is, hogy a Várból legyen új közigazgatási központ. Szó volt arról is, hogy az egyetemek költözzenek a hajdani palotába. Végül megszületett a döntés. 1957-ben a Minisztertanács elhatározta: a Vár nem kormányzati negyed, hanem kulturális központ lesz. S ennek megfelelően indultak meg a munkálatok. Ha a szemlélő ma feltekint a pesti Duna-partról a Várhegyre, megint a jellegzetes panorámát látja, Budapest régi ékességét, mely első pillanatban csaknem olyannak tűnik, mint azelőtt — de aztán észreveszi, hogy mégsem olyan. A barokk palota körül kibontakoznak az eredeti, gótikus vár körvonalai is. De ez még mind csak a külszín! A Vár újjáépítői hihetetlenül sokrétű, összetett feladatokat oldanak meg. A régészek feltárják, s ahol lehet rekonstruálják a történelmi korszakok egymás alá temetődött emlékeit. Az építők már szinte teljesen helyreállították a palotaegyüttest, belül pedig megteremtették a kulturális központ feladatának megfelelő legkorszerűbb lehetőségeket, az igazán modern múzeumok nélkülözhetetlen technikai berendezéseit. A Várpalota déli szárnyába már 1967-ben beköltözött a Budapesti Történeti Múzeum. Időszakos kiállítások mellett megtekinthetők itt — remekül megvilágított, korszerű termekben — Budapest, illetve a mai főváros helyének emlékei az ősember korától napjainkig. Ezen belül pedig bemutatják a budavári ásatások nyomón feltárult középkori királyi palota részleteit, többek között a Nagy Lajos öccséről elnevezett István-torony maradványait, a Nagy Lajos idejében, 1366-ban épült alkápolnát, az 1420 táján épített és ugyancsak teljesen helyreállított gótikus nagytermet, mely valószínűleg a királynők lakosztályának része volt, udvarokat, rondellákat, bástyákat, folyosókat, faragásokat. De ami a látogató számára mindezt felejthetetlen élmény- nyé teszi, az mindenek fölött a hely varázsa. Mert a múlt emlékei nem múzeumi tárgyak itt: a modern múzeum beleépült az alatta kibontott múltba; ott vagyunk az eredeti helyszínen. Nem megnézzük a kápolnát, hanem benn vagyunk az eredeti kápolnában, az igazi helyén. Valóban ott járunk a Zsigmond-teremben, és tudjuk: ez az a hely, ahol Hunyadi Mátyás V. László rabja volt, ezeken a lépcsőkön járt előttünk Beatrix királynő, itt voltak a Corvinák. A Dunára néző keleti palotaszárny három központi épületrészében kapott helyet a Magyar Nemzeti Galéria. A kívülről régiesnek ható barokk palota látogatóját az ajtón belül merőben más világ fogadja. Hi3
