Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)
1975 / 4. szám
Radisics Jenő a vásárlást Párizsban személyesen bonyolította le. Hangsúlyozta, hogy meddő munkának tekinti a történelmi stílusok szabályai szerint való alkotást, ami „megakadályozza művészeinket a mi műveltségünknek és életviszonyainknak megfelelő művészi kifejezések keresésében, s elfojtja a nemzeti jelleg kellő kidomborítására irányuló törekvéseket is. Az Iparművészeti Múzeum, amelynek elsősorban a magyar művészi géniusz istápolása és fejlesztése jutott nemes feladatul, nem zárkózhatott el az egész világra kiterjedő mozgalom elől, s ennél fogva szintén csak a modern szelgyelembevételével vásárolta meg a kiállításon finomságukkal általános feltűnést keltő japán tárgyakat. A párizsi világkiállításon vásárolt tárgyakból 48 francia plakett és érem volt. Ezek a magyar múzeumok újabb gyűjtési profiljának kijelölésekor más múzeum kezelésébe kerültek. A fennmaradó 81 tárgy közül 60 francia, 10 japán, 2 angol és 1—1 norvég, orosz, illetve amerikai mester munkája. Az 1900. évi párizsi világkiállítás után eltelt 75 év fényesen igazolta mind az új művészet létjogosultságát, mind Radisics Jenő vásárlási szempontjainak helyességét. A párizsi tervezőművészek, mint St. AndIRÓMAPPA FEDELE ANGOL TÁLALÓSZEKRÉNY lemben gondolt műtárgyakat vehette figyelembe.” A kiállítás legkiemelkedőbb tárgyai francia mesterek kezéből kerültek ki. Itt találta meg legfejlettebb formában azt az elvet, hogy ,,a fejlődés, csak akkor egészséges, amikor az illető nemzet szellemében leli gyökereit”. Figyelmet szentelt az anyag kiválasztásánál arra, hogy a megvásárolt tárgy „bizonyos czél szolgálatában álló” legyen és hogy technikai és művészi szempontból is valami újat hozzon. Nem utolsósorban nagy súlyt fektetett a tökéletes kivitelezésre, mert tapasztalatai szerint pont ezen a téren a magyar műiparosok nem érték el egyöntetűen a megfelelő szintet. Ilyen szempont firé de Lignereux, Eugéne Colonna, Raoul Lärche, Georges de Feure, Jules Brateaux, René Lalique, a japán Jiukimuné Szugiura stb., valamint a kivitelező cégek: a párizsi Barbe- dienne, Perol Fréres, Christoffle et Cie, az angol The Bath Cabinet Makers Co. neve fogalommá lett, alkotásaik nagy múzeumok féltve őrzött kincsei közé tartoznak. Az 1900. évi párizsi világkiállítás megrendezésének 75. évfordulója alkalmával — egyúttal Radisics Jenő szellemének is tisztelettel adózva — az Iparművészeti Múzeum a világkiállításon vásárolt anyagból emlék- kiállítást rendez. BATÁRI FERENC MUSZKA 3IINIŐ Száz esztendővel ezelőtt, 1875-ben született Huszka Jenő, a magyar operett egyik legkiválóbb zeneszerzője. Néhány évvel ezelőtt még itt volt közöttünk, elegáns alakja gyakran tűnt fel a művészek világában. Hajlékony, szép dallamai szüntelenül idézik a mestert, színpadokon, rádióban, televízióban és filmen is felcsendülnek, s velünk vannak múlhatatlanul. Huszka Jenő már ötéves korában feltűnt mint hegedűs-csodagyerek szülővárosában, Szegeden, egy koncerten. Később Hubay Jenő híres mesteriskolájában tanult, de szülei kívánságára el kellett végeznie a jogi egyetemet is. Miután befejezte zeneakadémiai tanulmányait, Párizsba utazott, ott egy neves zenekarban játszott. Melódiáinak lejtése érdekes módon mindig elárulta, hogy szerzőjük hangszere a hegedű. Amikor visszatért Pestre, a kultuszminisztériumban helyezkedett el, a művészeti osztályon. Együtt dolgozott Martos Ferenccel, ifjúkori barátjával, annyi nagy sikerű operett lib- rettistájával. S máris elkezdődött o sikerekben gazdag pálya: a Népszínház Fedák Sárival, az ünnepelt primadonnával a címszerepben bemutatta a Bob herceget, az egyik legszebb, legmaradandóbb Huszka operettet. 1902 decemberében volt a premier: a kritika és a közönség ünnepli a darabot. A Budapesti Hírlapban az a Beöthy László méltatja a szerzőt és a főszereplőt, aki hamarosan mindkettőjüket a Király Színházhoz csábítja. A következő évben Huszka-operettel nyílt meg Beöthy színháza: az Aranyvirágot mutatták be, a címszerepben Fedák Sárival. Kellér Andor Bal négyes páholy című remekléséből tudjuk, hogy Huszka éppen az Aranyvirág bemutatójára készült, amikor Bakonyi Károly, a Bob herceg másik librettis- tája befejezte a János vitézt, és a zene megírására Huszkát kérte fel. Ö nem vállalta; így került a daljáték az akkor még ismeretlen fizika- és számtantanárhoz, Kacsóh Pongráczhoz. Kellér írta meg, hogy egy magániskola Bakonyit és Huszkát meghívta a növendékek színielőadására; Kacsóh Pongrácz Csipkerózsika című daljátékát játszották. Huszka az első akkordok után felismerte Kacsóh tehetségét; az előadás után együtt mentek el, akkoi kérte fel Bakonyi a János vitéz ze néjének megírására. Közben Huszka elkészült a Gül baba zenéjével; igaz, az operett csak 1905-ben került Beöthy színpadára. Akkor sem bonyodalmak nélkül. Fedák Sári próbálta Gábor diák szerepét, de a premier előtt Beöthy Szentgyörgyi Lenke nevét nyomatta a plakátra. Fedák csak később lépett fel Gábor diák szerepében. wmr tOO-adik előadás. Ti 'népszínház. vemtcgfttt léptével 35