Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)
1975 / 4. szám
KULTUR A ÍRÁS ÉS KERÉK NÉLKÜL Az egyik domborművön kerómiás futó alak látható, kezében köteggel. A mintegy másfélezer éves, a mocsika kultúrából származó agyagmunka az ősi Peru futárszolgálatát jeleníti meg. A csaszkik, a futárok, jól kiépített — jobbára még manapság is használható — köves utakon haladtak a szabályos távolságokban elhelyezett pihenőhelyekig, ahol váltótársuknak átadták a küldeményt, vagy az üzenetet — szóban, esetleg a kipu, a „csomóírás” segítségével. A csaszkirendszer különösen fontossá vált az inkák nagy hódításainak idején: az 1438-ban trónra lépő Pacsakuti — sorrendben a kilencedik inka — birodalmát hódító hadjárataival kiterjesztette Észak-Ecuadortól Közép-Chiléig, egy háromezer mérföldnél hosszabb partszakaszon. A hatalmas birodalom összetartásához, egységesítéséhez nemcsak kitűnő utakra volt szüksége, melyeken a hódító seregek felvonulhattak, hanem kitűnő futárszolgálatra is, hogy a Tahuan- tinsuyu, a „négy részes ország" minden pontjára eljussanak az uralkodók parancsai vagy küldeményei. Számítások szerint a futárszolgálat napi átlaga több mint 220 kilométer volt; krónikások feljegyzései szerint a futárok a parti halászhelyekről a tengeri halat két nap alatt feljuttatták a magas Andokba, a Cuzcóban lakó inka uralkodó asztalára. Ezek a sorok talán túl részletezőknek tűnhetnek témánk szempontjából, azonban több, az ande- szi kultúrákra jellemző tényre hívják fel a figyelmet. Ugyanis nemcsak a hírek, hanem a szállítmányok és a hadseregek is lábon tették meg a hatalmas utakat. Az amerikai kontinens legösz- szetettebb államszervezetét, jelentős városokat, kimagasló művészetet létrehozó ősi perui népek ugyanis nem ismerték a kereket. Kerék híján semmiféle kerekes jármű sem létezett, teherszállításra néha a - talán harminc kiló terhet elbíró — lámát alkalmazták, de többnyire emberek voltak a teherhordozók. Ez persze nemcsak a technikai fogyatékosság következménye, hanem a korai osztálytársadalom szerkezetéből is adódik. A társadalom alapját képező — a föld művelését, a közmunkákat ellátó stb. — réteg gyakran saját testi erejével adózott az inkának, az államnak vagy a vallási intézményeknek. A közönséges teherhordáson kívül — tonnányi köveket kellett szállítani a paloták, erődítmények építéséhez — néha hordszéken az uralkodó osztály tagjait is szállították. A közmunkarendszeren belül végezték feladatukat a futárok is: általában két hétig álltak szolgálatban. KONDORKESELYO, FESTETT AGYAGEDÉNY MADAR GYÜMÖLCCSEL I7
