Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)

1975 / 1. szám

rák és román tőkéstársakkal. Ang­liában és Hollywoodban sok magyar filmes élt. Egyesek ezek anyagi tá­mogatására számítottak, amikor film­jeiket magyar és angol változatban szándékozták elkészíteni. Pl. a Glo­bus-Meteor produkció 5-6 film ma­gyar és angol változatát tervezte, közöttük az első lett volna Pánczél Lajos Titkárnő kerestetik című for­gatókönyvének megfilmesítése. A film cselekménye szerint „a vezér- igazgató előbb felveszi, aztán elveszi a titkárkisasszonyt". A Hagyományos osztrák—magyar filmbarátság is fel­éledt. Zilahy Lajos A fegyverek visz- szanéznek című regényéből Keleti Márton tervezett magyar—német vál­tozatú filmet forgatni Tolnay Klári­val, Ajtay Andorral és Jávor Pállal a főszerepben. Harsányi Zsolt XIV. René című filmje német nyelvű vál­tozatának forgatása el is kezdődött Gaál Franciskával és Hans Moserrel a főszerepben. Hír szerint a rendező, Ráthonyi Ákos egy-egy kövér kacsá­val és 2 liter saját termésű borral kötötte le az osztrák színészeket bé­csi útja alkalmával. A lelkes vállalkozásokban a jószán­dék olykor keveredett a dilettantiz­mussal. Ez történt a Gertler Viktor rendezte Hazugság nélkül című film­ben is. A gyártulajdonos producer saját lányának szerepeltetéséhez kö­tötte a film költségeinek fedezését. A feltételeket elfogadták, mert biz­tatni kellett az óvatos tőkés produ­cereket. Gertler Viktor így nyilatko­zott erről: „Mint rendező, jól tudom, hogy selyempapírba csomagoltan, fe­hér kesztyűs kézzel kell a gyártásra vállalkozó tőkével bánnom.” A bár­gyúra sikerült Hazugság nélkül és a hamisan időszerűsített Aranyóra miatt is jogosan írta Darvas Szilárd: „Filmes urak, tőkések, producerek... csinálják inkább a régi, hülye, ci­gányzenés magyar filmeket, de ne keverjenek hozzá szocializmust, mar­xizmust, ár- és bérelméletet, csupa olyan dolgot, amelyekből egy intel­ligens munkás szemináriumot tarthat­na önöknek . . .” (Fényszóró, 1945. 17. sz.) A hogyan tovább kérdésére tehát egyre sürgősebbé vált a határozott felelet. Keleti Márton rendező és Zsoldos Andor producer Bródy Sán­dor A tanítónő című színművének filmváltozatát rendkívül nagy figye­lem és visszhang közepette készítette el. A mű azonban nem tudott meg­szabadulni a Meseautó sablonjától. A kemény szókimondások, éles konf­liktusok után végül a duhaj ifjú Nagy két karjában viszi, és feleségül veszi Tóth Flóra tanítónőt. A befejezés happy endjének fonákságát szóvá tették a korabeli kritikák is, de első­sorban a vállalkozás új, demokra­tikus színezetű igényét ünnepelték ebben, a felszabadulás után elsőnek elkészült magyar játékfilmben. Hi­szen a forgatás nagyon viszontagsá­gos körülmények között zajlott le. A forgatócsoportot egy újjáépített moz­dony vontatta külön szerelvény szál­lította Pest környéki felvételekre. Já­vor Pál a felvételek közben lovas ko­csijával felborult és megsérült. A nagy siker és az elismerés azon­ban mindent feledtetett. A Magyar Rádió helyszíni közvetítést adott az ünnepi díszelőadásról és a riporter, Pluhár István sorra megszólaltatta a film készítőit és szereplőit. A filmgyártás tehát megindult. A filmművészet egy-két megszállottja azonban mindent elölről akart kez­deni. „Ne legyünk folytatás. Sem az őrségváltás rendszerének, de az az­előttinek sem!” A magyar demokra­tikus filmélet megteremtéséhez „film­művészre van szükség, aki mondani­valóit, elképzelését nem egy más művészet nyelvéről fordítja filmre, hanem a film önálló törvényei sze­rint gondolkodik és önti formába el­képzeléseit". Szőts István röpiratának idézett ré­szei Balázs Bélának a Fényszóró 1. számában írt kérdéseivel csengenek egybe: „Kérdezi tisztelettel a Fény­szóró, hogy miért nem láthattuk a földosztás híradófilmjét? . . . Folya­matban vannak-e már az első ma­gyar néparatás történelmet mutató, történelmet örökítő filmfelvételei?... Ha ma fotografálhatnók a budapes­ti 1848. március 15-ét — elszalaszta- nók-e ezt a filmhíradót? Vajon a magyar földosztásnak történelmi je­lentősége kisebb-e? Nem új, igazi honfoglalásról, nem új forradalomról van-e szó?” Az öntudattól vezérelt, „népben, nemzetben való művészi gondolko­dás” és munka lassan bontakozott ki. A történelmi filmkrónikák készíté­sében az első hónapok felismerésé­nek hiányát szovjet filmszakemberek pótolták. A Budapest ostroma című dokumentumfilm mellett ők örökítet­ték meg az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1944. december 21 -i megalakulását Debrecenben, a fegyverszüneti egyez­mény aláírását Moszkvában és a földosztás néhány helyszínét is. A magyar fi lm riporterek az 1945. május 1-i felvonulásról készítették a fel- szabadulás első filmkrónikáját, hogy utána a MAFIRT Krónikákban heten­ként számoljanak be az újjáépítés rohammunkájáról, a demokratikus Magyarország hétköznapjairól. A híradó- és riportfilmek mellett Kál­mán Viktor (Vasi), Bedő István és Kassovitz Félix irányításával megin­dult a rajzfilmgyártás is. MAFIRT Mosoly gyűjtőcímmel 3 kis rajzfilmet készítettek: a falusi libáról, aki Pest­re érve — fekete lesz, az igazolt reakciósról, akit mindörökkön kísért nyilas árnyéka és a kis hölgyről, aki­nek egy hasáb fától is melege lesz. A játékfilmkészítés művészi útja sok­kal lassabban bontakozott ki. A már említett beidegződések mellett erő­sen hatottak a visszahúzó körülmé­nyek. A mozikat elárasztották a há­ború alatt kitiltott angol, amerikai és más nyugati filmek. Tucatjával mutattak be 1945 előtt készült ma­gyar játékfilmeket is. A kommersz és giccsfilmekhez szokott nézők na­gyobbik hányada idegenkedve, ér­JELENET AZ ARANYÓRA CÍMŰ FILMBŐL ló

Next

/
Oldalképek
Tartalom