Múzsák - Múzeumi Magazin 1975 (Budapest, 1975)

1975 / 3. szám

a Felvidék a Kárpát-medencei botanika fő területe. Művelői neves orvosok: a tüdő-úszópróbát először ismertető, valamint a maszlagos nadragulya köszvénygyógyító és a torma köszvényellenes hatását leíró Ragger Károly pozsonyi orvos, Torkos Jusztusz János, az első magyar gyógyszerészkönyv neves szerzője, Lőcsén Spillenberger Dávid, Késmárkon Fischer Dániel, Eperjesen Raymann János Ádám — a himlőoltás úttörője — a Gentiana crutiata sebgyógyító hatását írta le. Loew Károly Frigyes soproni orvos műve mintegy ezer hazai növényt foglal magába.

Nem volt botanikus a XVII. század legnagyobb erdélyi orvosa, Pápai Páriz Ferenc, de a nyolc kiadást megért Pax Corporis — a legelső magyar nyelvű orvosi könyv — a botanikai gyógyászat valóságos tárháza. ,,Ha a'phlegma szakadozni kezd: Terpentina spi- ritust négy, öt tseppet vegyen- bé Isop vízben reggel; mert ez a Terpentina spiritus, ha

valami benn a'Melyben megszakadt, és veszni tért-is, szépen megtisztitya, ’s gyógyítja." A terpentinolaj ma is használatos köptető. Pápai Páriz fia, P. P. András (1703-1763) szorgalmas botanikus volt, gyűjteményét a nagyenyedi kollégiumnak ajándékozta.

A XVIII, században ismét Debrecen lett a magyar botanika központja. Csapó József főorvos — az első magyar nyelvű gyermekgyógyászati könyv szerzője — 1775-ben kiadta az Uj Füves És Virágos Kert című, 417 növényt alfabetikus beosztással tárgyaló művét. Linné rendszerét — noha kortársként ismerte meg — vette át. A nagy debreceni elődhöz, Mé- liuszhoz hasonlóan ismerteti a gyógynövények belső és külső hasznát, hogy „a'Füvek nélkül szükölködők, az kivántató füvet, mind ez könyvetskében, mind a mezőben, könnyű uton-módon megtalálhassák, és magok hasznára fordíthassák”. Veszelszki Antal gazdatiszt orvosbotanikai műve, az 1798-ban megjelent és a növények nevét hat nyelven ismertető fűszeres könyv.

A botanika egyetemes történetének új korszakát jelenti a nagy svéd rendszerező, Linné fellépése, a magyaréban pedig a nagyszombati orvoskar indulása. Winterl tanár, a botanika első oktatója már Linné rendszerét követi. Az orvoskar Budára (1777), majd Pestre történt áthelyezése (1784) után kezdett a fővárosi botanikuskert fellendülni, kivált midőn a „magyar Linné”: Kitaibel Pál került az élére. A Winterl- szerkesztette botanikuskert-in- dex 1788-ban jelent meg, ez lett a főforrása a legszebb magyar növénytani műnek, Waldstein-Kitaibel: Plantae

rariores Hungáriáé című botanikai és bibliofil remeklésének. Kitaibel nevét őrzi néhány növény, de a kémia és a földrengéstan is úttörőjének vallja.

A XVIII—XIX. századfordulón a pesti botanikai tanszék mellett Debrecen volt a magyar füvészet másik központja. Földi János hajdúsági főorvos tervbe vette a teljes Linné- életmű lefordítását, de korai halála a terv megvalósítását megakadályozta. Lévén költő és Kazinczy híve, elsősorban a botanikai nyelvújítással törődött. Diószegi Sámuel debreceni prédikátor és a Lúdas

fives ksnúv.

FIVEKNEK ES

FÁK NAC NEVÖAKÖL.

TERMEZETÖK.R8L ES HASxNO# kral irattatot n fzorŐxtttőt Migar nycluőn *r fő Donoroknak ct tcmjtfxet tudó or# vofoknak Diofcoridcfnck c* Matthiolufnak bői« irafokbuL *

beythe andras áltál.

Ectltfufik:

ISTENTŐL VAGYON MINDEN

orvoffiigh, mely uKitafyoktu! vrfión »úndcUot: jx ou vo* Doftornak »X 6 tudomxoy* fői m»g»«»lly»ar őírift! n *x NxgyfigoíTjkralí trkintmyőV riót ntegh tu töltet ik. Axftlírgo ISTEN földből.trrirotótte >x otuof&got, mrllyrt »i értelmes Embót meg nem vtal.

Tíztőllycd az Orvofi az fztkftghwt.

I S 9 TMatyit szerző Fazekas Mihály főhadnagy megírták a magyar füvészkönyvet, „Linné Alkotmánya szerént". Második kötete az Orvosi Füvész Könyv (a'Magyar Füvész Könyv Praktika része) már kizárólag Diószegi munkája. Diószegi szerint a nemzetnek csak ötvened része veszi igénybe az orvost, a többi a természetre, a kuruzslókra és a füveskönyvekre bízza magát. Ez utóbbi — például Diószegié — természetesen a legjobb, mert ismétlődő refrénje a „forduljon orvoshoz”.

P O S Ö N I

K E R.T.

KIBEN MINDEN KERTI

Munkák,Rcndctéfek;ViVágokkal, VemnényekkeI, FaJdsai,Gyümölcsökké! és Kerti Csömoíekkd való ba«nf»!t>daíok t z&Asnk Nemek, bafeaok »bó-ciínaltíok bőv<cgdkn Magyar

nyelven ie-aatUEtanak, kivák-ktppen azot, az kik

ESZTERGAMI

ÉRSEK URUNK Ó NAGA POSONI KER.TUBEN T AEAL1 ATNAK.

Az Mcflfc* Magyar Mernének

fo&mra,.*.

feúíií.m midtfi-fitl»

P. LÎPPAY JA N OS-által

Kinek ebé könyve ovomtamiott

báíba, a; Scsácmm bötukket-I; :iiii tuiti»

«»te f., u.iil í i -*tr umj.rri» fcÁ Jlftl Amk> . »*,

Népszerű magyar nyelvű fü- vészkönyvre szükség volt, mert 1770—1849 között az orvoskar tárgykörébe tartozó botanika kiváló tanárai, Winterl, Kitaibel, Schuster, Haberle, Sadler növénytani műveiket nem népszerűsítésre és főképpen nem magyar nyelven írták. Ezért látta szükségesnek Barra István Pest megyei főorvos növénytanát megírni, amelyben nem Linné, hanem a francia De Candolle rendszerét követi, és más vegytani alkatrészekről is szól. Diószegi művét akarta korszerűsítve kiegészíteni a polihisztor Brossai Sámuel, de a fontos vállalkozás nem valósult meg.

A szabadságharc után, 1850- ben a botanika a bölcsészet

kebelébe került, a tudományos gyógyfüvészetet a gyógyszer- tan vette át, a népszerűsítő gyógyfüvészet pedig területen kívül az amatőr botanikusok kezébe került. A bajorországi lelkész, Kneipp atya nyomán különösen a papok gyógyfü- vészkedtek szívesen. Zelenyák János plébános könyveivel például az országos hírig, sőt a képviselőségig vitte, viszont a botanikázó orvosok (Feichtin- ger Sándor, Szontágh Miklós) elsősorban flórakutatást végeztek, minden receptajánló szándék nélkül. Farkas Zsig- mond egri egyházmegyei plébános a könyvében (A hosz- szú élet, jó egészség s a betegségek gyógyulásának titkai . . .) a mai gyakorló orvosi kiskönyvhöz hasonlóan abc- sorrendben tárgyalja a betegségek gyógyfűkezelésének javaslatait, nemegyszer kitűnően. Az általa ajánlott tökmag például ma is használatos féregűző.

Amatőr gyógyfüvészek ma is léteznek, jóhiszemű dilettánsok és sanda kuruzslók egyaránt. Olykor hajnövesztő szert „fedeznek fel”, valójában nem több eredménnyel, mint Arany János A bajusz című versében. Szűcs gazda .. . „hogy bajuszát megnövelje / Meglévén ... a puszta helye. — / Kente, fente ő azt írral, / Kígyóhájjal, medvezsírral, / Ebkaporral, kutyatéj- jel; / Meg is nőtt az minden éjjel / - Tudniillik: álmában; / S ha fölébredt, mennyi kéjjel / Tapogatta .. . hiá- banl”. A rák ellenszerét is „megtalálták” egypárszor a füvészfiak, s valószínűleg újabbakra is számíthatunk.

A füveskönyvtől a receptig az út hosszú, kamillavirággal és beléndekkel szegélyezett, kanyargós és kátyúkkal tagolt, de a haladás rajta egyirányú. Jelzőtábláin bonyolult kémiai képletek, farmakológiai kísérletek és kipróbált eredmények, „kresz-szabályait” ma már a modern gyógytan írja elő.

SZÁLLÁSI ÁRPÁD

14