Múzsák - Múzeumi Magazin 1974 (Budapest, 1974)

1974 / 3. szám

formáit követték, ezek már inkább a fémedényekét.

Ezek a szokatlan, új, fúvott üvegek természetesen eljutottak a gazdag római birodalomba, s hihetetlen értékükkel kiszorították még az aranyserlegeket is. Plinius leírja a „Historia Naturalis"-ban, hogy föníciai hajósok fedezték fel az üveget, amikor megfelelő kövek híján a hajón keménnyé összeállt szódarögökböl csináltak tűzhelyet a finom homokú tengerparton, s amikor a tűz elhamvadt, a kvarchomok és szóda vegyü- lékéből visszamaradt a megolvadt üveg. Ugyancsak Plinius emlékeztet, hogy Néró ceremóniamestere, Petronius halálos ágyán széttört egy pompás üvegpoharat, nehogy a vérengzéséről híres császár kezébe jusson. Annak a Nérónak, akiről viszont a középkori krónikás, Mathesius, azt jegyzi fel, hogy egy üvegfúvó mestert

RÓMAI KORI KANCSÓ

műhelyével együtt elpusztíttatott, félve, hogy az üveg megingatja aranyai, ezüstjei értékét. Míg később a germánok, svédek misztikus ámulattal még a sírba is magukkal vitték erőt adónak hitt értékes üvegeiket, addig az iszlám területén, ahol a Korán tiltotta a hivalkodó bőséget, a szerénység jeléül még a nemesfémeket is üveggel vonták be. A római birodalom tobzódására vet fényt Pompeji és Herculáneum fürdőinek üvegablaka, s a technika gyors ütemű fejlődésére a henger alakúra fújt üvegek felszabdalásával, kiERDÉLYI PATIKAEDÉNY (1695)

egyengetésével készült tóblaüveg. Vagyis mai elnevezéssel: megjelenik az öblösüveg mellett a síküveg.

Nem zárul le az üveg tudományá- nak-művészetének története az ókorban, de ami ezután következik, min10

den erre épül. Ez a „minden” a felfedező örömnek, a díszítő kedvnek, a kifejezési lehetőségeknek, a használhatóság figyelembevételének diadal- útja.

E

urópa északi részeiben a keresztes lovagok közvetítésével a Szíriái üveg hagyományai élnek tovább, az antik bizánci üveg viszont Velencében, Murano

XVIII. SZÁZADI MAGYAR PALACK

szigetén születik újjá, ahol már a XIII. században állítottak üveghutákat. A gyarmatosítás egyik szomorú emlékezetű eszköze éppen a velencei üveggyöngy volt, a hódítók kedvelt cseretárgya. A velencei, muránói üveg hamarosan fogalommá lett, s a XVI. században érte el tökéletesedése csúcsait. Más az akkori jellegzetesen velencei üveg és más a mai. Talpas poharak, talpas kanGRAVÍROZOTT POHÁR - 1800 KOROL KÉSZOLT

csók, talpas tálak dívtak abban az időben, s az évtizedekkel együtt bonyolultabbá vált megformálásuk. Csiszolással, reliefekkel, festéssel gazdagodott technikájuk, de egyben fogyatkozott anyagszerűségük, s növekedett mesterkéltségük. Korunk velencei üvege a felület külső repesz- tésével hozott újdonságot (kraklé), aztán az üvegrétegek közötti repesz- tés fátyolos szépségével, melynek magyar változatait Suha Zoltán és Veress Zoltán karcagi tervezők szabadalma dicséri. Majd a külső díszítésre alkalmazott üvegszálakat vitték be az üveg belsejébe csipkeszerű díszítést remekelve, s buborékokkal nem kisebb hatást érve el, mint favagy kőformákba fúvott üvegek rusztikus felületével.

Az üveg anyaga eleve sugározza és megköveteli a tisztaságot. Az üveg a tisztaság jelképe lesz a költészet-