Múzsák - Múzeumi Magazin 1973 (Budapest, 1973)
1973 / 3. szám
da fővárosban a tüzek oltási koncesszióját. Magyarországon már I. István törvénye szigorúan büntette a gyujto- gatókat. Kálti Márk krónikájának egyik iniciáléján a székesfehérvári templom 1327. évi égése látható. Az Árpád-házi uralkodók idején, sőt, még később is a tűzvész leküzdését nemegyszer babona nehezítette. Az égő épületet oltás helyett ruhátlanul járta körül egy-egy asszony, bal hóna alatt a kemencéből frissen kivett kenyérrel. Sopronban kötelező volt, hogy az őr, ha tüzet vesz észre, üsse meg a dobot, kongassa a harangot, nappal piros zászlót, éjjel égő lámpát lóbáljon a tűzvész irányába. A pozsonyiak 1526-ban vásárolták „egy Thaler 2 Schillingért" az első „Feuerspritze"^: fecskendőt. Nagykőrösön a „vigyázzó" strázsatorony létezését 1670-re keltezi a feliratos réztábla. Budán 1755-ben adták ki a „Neue Feuer-Ordnung”-ot. A tűzriadót eszerint a katonai parancsnokság dobszóval verette. A jelzést a legközelebbi templom harangozással adta tovább. Budán ekkor már két nagy kocsira szerelt tűzoltófecskendő is volt. A fecskendőket a mészárosok és a fuvarosok négy-négy lóval vontatták a tűzhöz. S 1777-ben szerelték fel az első villámhárítót az egyetem: a Budai Királyi Oskola Mindenesség Palotájára. Debrecenben a tűzoltók több mint két évszázadon át a református kollégium diákjai. Az iskola nyugati sarkán magasodó torony ablakából éjjel-nappal custos vigyázott. S midőn az András-templom „veres" tornyából áthallotta a Rákóczi-harang félreverését, ő maga is megkongatta az iskola harangnak is beillő csengőjét. Ha tűz ütött ki, „amint a deákok odaértek, mingyárt kezdték a Machinát hajtani és a vizet bőrvedrekkel hordani, két rendbe állítván, hogy a vedrek egy felől jöjjenek, más felől mennyének . .." Az 1704-es iskolai törvény a diákság tűzoltását már „dicséretes, régi” szokásként említi. A hajdúsági diák tűzoltóságot gépelyeseknek, gépelyes társaságnak, vízipuskásoknak, majd — mivel rendszeres erőfejlesztési gyakorlatokon vettek részt — erőművész társaságnak nevezték. A kálvinista TŰZOLTÁS AMSZTERDAMBAN (JAN VAN DE HEYDEN 1735-BEN MEGJELENT KÖNYVÉBŐL) AZ ANGLIÁBÓL HOZATOTT, SZÉCHENYIRŐL ELNEVEZETT GÖZFECSKENDÖ PRÓBÁJA A DUNA-PARTON Róma két nagyobb tűzesete: 1802. június 12-én, a déli harangszó után a lángok martaléka lett Debrecen ezerötszáz épülete. Ekkor égett le Csokonai Vitéz Mihály Darabos utcai háza is. „Most az üszög és hamu között fekszik az az együgyű, de nekem tág és gazdag hajlék — írta- panaszolta a költő levélben Széchényi Ferencnek. — Pusztává lett az a kis ország, melyben én király voltam magam előtt..." 1835. március 12-én viszont a diákok bátorsága megmentette a Hatvan utcát. A város tanácsa minden tűzeset után a diákságnak 25—50 forint pénzjutalmat küldött, amit ők beteg társaik segélyezésére, vagy más közhasznú célra fordítottak. Miskolc 1843. évi pusztulásáról így tudósított a Honderű újdondásza: „Az Alpapsor utczai istállóból ütött ki a tűz, hol a gazda kepései szalmakötelet készítvén, gyanítólag szalmaközi pipázás eredménye lön any- nyi családnak ínségre jutása". A fővárosban 1871-ben a Nemzeti Színház égett le. S szörnyű szenzáció volt a budapesti Párisi Nagyáruház tűzkatasztrófája 1903. augusztus 24- én. A vizsgálat kiderítette, hogy az épület gazdái nem emeltettek tűzfalakat, és nem fordítottak gondot a szabályok betartására. A tűzesetnek tizennégyen estek áldozatul. S Móricz Zsigmond drámai riportban számolt be, mi történt 1910. március 25-én a Szatmár megyei ököritón, ahol 337 ember szenvedett tűzhalált. A tűzoltás eszközei, módszerei a XIX. század elejétől modernizálódtak. 1802-ben Bernben egy kitolható, felállítható, háromrészes létrát kocsira szereltek. 1841-ben Londonban pedig négykerekes, 14—17 méter magas „létragépezeteket” használtak. A magyar Szabó Pál és három PORCELAN TÁNYÉR HERENDRÖL A GYÁR 1843-AS TŰZESETE EMLÉKÉRE II
