Múzsák - Múzeumi Magazin 1973 (Budapest, 1973)

1973 / 1. szám

JÓZSEF ATTILA LEVELEIBŐL Hogy meghallhasd a csillagok enyhe Kedveseim, este van, itt ülök a lámpás alatt és mint tegnap, teg­napelőtt, most is rátok gondolok. Kár, hogy én most ezt külön ide­írom, hiszen nem lehet másképpen, minthogy ti tudtok erről . . . . . . azt hiszem te sem várod, hogy „Kassák-stílusban" regélem el, amit kívánsz, hogy: fölvettek az egye­temre, dolgozom, Juhász Gyula, Es- persit és Réti Ödön szintén ... ... nem hiszem, hogy tévelygek, de nincs kizárva. Mindenesetre fiatal és nagy energiatömegre vall, hogy ennyire lankadatlan megfeszítéssel (ami nem is megfeszítés: fiatal: bor­zasztóan rugalmas vagyok!) kere­sem és keresem igazi magam. Lá­tod, hogy mennyire objektiven íté­lem meg helyzetemet — éppen ezért furcsa, hogy miképp lehetek any- nyira fanatikus, a bolondságig, amennyire vagyok ... JÓZSEF ATTILA A MAMÁVAL ÉS JOLÁNNAL, 1919 ELEJÉN József Attila levelei a Petőfi Irodalmi Múzeum féltve őrzött kincsei közé tartoznak. Van közöttük már többször közzétett, irodalomtörté­nészek által idézett, de sok, eddig ismeretlen írás is. A képeslapokon, prospektusok hátán, levélpapíron írt sorok, az iskolás betűktől az ismert, szabatosan fogalmazott, gyöngyfüzérként sorjázó mondatokon át az utolsó, ziláltabb feljegyzésekig, tükrözik a költő életútját. És mennyi arcát villantják fel! A vívódó, kétkedő, a nehéz körülmé­nyektől szorongatott, az elhiva­tottságában rendíthetetlenül bízó emberét, a forradalmárt, a sze­retteiért aggódó, a szerelemtől új és új színeket felvillantó poétát, □ munkában, tanulásban erején felül is fáradhatatlant, a kama- szosan tréfás kedvűt, ki leveleit olykor még franciául, németül, sőt latinul is írta, a szigorú bí­rálót, a tudatos költőt: József Attila páratlan egyéniségét. E levelekből közlünk néhány részletet. ...Tévedsz, mert nagyon sokat ta­nulok. Magam sem hittem volna, hogy ennyire képes vagyok. A ma­gyar-francia szakot választottam, a két legnehezebb tárgyat: ti. én nem tudok franciául. Van egy csomó nő­hallgató, akik mind tudnak, férfi pedig egyetlen vagyok. Egy héten JÓZSEF JOLÁNNAK SZEGED, 1924. OKT. 10. öt francia óra van, kettő magya­rul (A XVIII. sz. fölvilágosodásának tört.), három pedig franciául (kettő: A fr. nyelv tört. (hogyan fejlődött ki a latinból) és egy: fr. stílusgyakor­latok). Képzelheted mennyit kell ta­nulnom, ha tandíjmentesség miatt colloquálni és egyáltalában ha tud­ni akarok. Márpedig akarok. ...Igazság, fölvettem az angolt is! Heti két órában, hogy fogalmam legyen arról is. Ez persze csak kur­zus, kezdők számára. Az egyetlen elsőéves vagyok, akit Bartók professzor felvett filozófiai szemináriumba! Nagyon szeret a magyar tanár. . . MIKES LAJOSNAK Drága jó Mikes bácsi, most már igazán kétségbeesetten öt verset küldök egyszerre. És ha ezek se jók, ha ezek se tetszenek, akkor igazán nem tudom, hogy mit csináljak, mint költő, és mit csinál­jak, mint egyetemi hallgató. Beirat­kozáshoz sincs pénzem — most már ide se érkezne időre, de ez a ki­sebb baj: hanem mit csináljak ma­gammal? Hozzám senki egy biztató szót nem szól, ha csak nem laikus és el kell hogy higgyem: nékem a tollhoz, a szépséghez és az éghez nincs közöm, hogy én csak ide­toltam magam, ide lopakodtam, hátha sikerül becsapni az embe­reket. Mikes Bácsi, engem ne sajnáljon, nehogy lehozzon egy verset is azért, mert pénzre van szükségem, most már igazán el vagyok keseredve; írja meg őszintén, hogy hazugság amit csináltam és amit ezután csi­nálok, az is mind hazugság lesz. Én elhatároztam, hogy ha Mikes Bácsi ezt igazán őszintén megmondja né­kem, soha többé betűt le nem írok, ha csak nem a másét. És talán jobb is lesz, hisz ki tudja azt kívülem, 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom