Múzsák - Múzeumi Magazin 1973 (Budapest, 1973)
1973 / 1. szám
EGY ŐRÜLT NAPLÓJA Alkotók az előadásról Az Egy őrült naplója, Gogolnak ez az álomszerű, szürrealisztikus hangulatú, sokféleképpen értelmezett műve színpadra alkalmazva is szinte hihetetlen népszerűségre tett szert világszerte. A novellából színpadra alkalmazott monodráma a Pesti Színházban immáron túl a százas szériákon is vonzza az újabb és újabb nézőket. Ez a ritka siker indította az NPI kiadásában megjelenő új sorozat, a Szkénetéka szerkesztőségét arra, hogy elsőként az Egy őrült naplóját jelentesse, illetve „örökítse meg". A Szkénetéka kötetei egy-egy színpadi mű keletkezését kívánják nyomon követni, az irodalmi szöveg mellett azt is megmutatva, hogyan lesz abból előadás, vagyis megörökíteni a dramaturg, a rendező és a színész munkájának egyébként eltűnő mozzanatait. E kötet nem egyszerűen a Gogol- novella színpadi változatának szövegét közli, hanem Horvai István bevezetői megjegyzéseit és rendezőpéldányát, amelyen a szöveggel szemben levő oldalon apróbetűs szöveg jelzi a színész minden mozdulatát, játékát. A „koreográfiát" az előadásokon készült 50 fénykép illusztrálja (Mezei Béla felvételei). A fényképek alatt az odaillő szöveg, s néhol még Darvas Iván reflexiói, bölcsen szellemes meg- a „műhelyhogyan formálódott meg a jelenet, a rendezőiszínészi megoldás. Színészek és nézők számára egyaránt szórakoztató olvasmány Darvas önvallomása, amely a színészi munkáról általában is szól. A rendezőpéldányt és a fényképeket egy tucat rajz egészíti ki — Darvas Iván vázlatai az előadás képzeletbeli szereplőiről —, vallomása szerint képzőművészeti érték nélkül. Talán ebben téved. (Népművelési Propaganda Iroda) \ P. BEHRENS: A CSÓK PÓK LAJOS A SZECESSZIÓ A stílusirányzatokat bemutató sorozatban ismét olyan kötet jelent meg, amely cáfolja a gyakran használt „Izmusok” sorozatcím jogosságát. A szecesszióról szóló kötet a sorozatban az egyik legvaskosabb, és ez nem véletlen. A szecesszió reneszánsza veszi körül ugyanis a 60-as és 70-es évek emberét. Egész modern kultúránkban, a musical co- medyktől az öltözködésig mindenütt visszanyerte jogait az érzelem vagy akár az érzelgősség, néha egyenesen utánozva a századelő jellegzetes formáit. A szecesszió egyszerre volt dekadens és forradalmi hajnal, ener- vált századvég (fin de siede) és romantikus századelő (Aufbruch), pozitív és negatív vonások keveredtek benne eszmei és esztétikai szempontból egyaránt. Nehéz képet alkotni róla, hiszen az élet minden területét átszövi, ezért igazán joggal lehet korstílusnak nevezni. A szecesszió sokarcúsá- gára mi sem jellemzőbb számtalan elnevezésénél. Németországban egy folyóiratról, Olaszországban egy áruházról nevezték el, és a „kivonulás, elszakadás” jelentésű szecesszió szó csak a délnémet—osztrá k—magyar köztudatban terjedt el. A francia, angol és spanyol nyelv új vagy modern stílus néven ismeri. Pók Lajos bevezető tanulmányában ismerteti a szakirodalomban kialakult álláspontokat, majd levonja következtetéseit a szecessziós áramlatok átmeneti jellegéről, a mozgalmak sokféleségének — gyökereinek és irányainak — lényegéről, a képzőművészeti és irodalmi megnyilvánulások rokon vonásairól. Majd átengedi a szót a dokumentumoknak; Schopenhauertől Arago- nig terjed a szemelvényekben idézett külföldi művészek sora költőké, építészeké, festőké, újságíróké. A magyar szecesszióról Ady, Rippl-Ró- nai, Lechner Ödön, Lukács György és mások írásaiból közöl gondolatokat a 36 képpel illusztrált kötet. (Gondolat)
