Múzsák - Múzeumi Magazin 1973 (Budapest, 1973)
1973 / 4. szám
Az észt származású LOUIS KAHN (1901—) az USA-ban lett építésszé. Szemléleti rokonsága Mies van der Roheval az egyszerű tömegformálásban és a nagy belső tagolatlan terek kedvelésében nyilatkozik meg. A vertikális tömegek plasztikus alakítása és kapcsolása az, ami egyéni ízt visz műveibe, azt a benyomást keltve, hogy az első nagyok utáni generációk megújulási nehézségeit egy kissé ő is a formálás felől igyekszik megkönnyíteni. Ennek a törekvésnek kétségtelenül legelegánsabb — nyerstégla felületeivel némileg a XIX. századi angol építészetet is idéző — sűrűn emlegetett példája a Pennsylvania Egyetem orvosi kutatóintézete Philadelphiában (1958—1960). A dániai ARNE JACOBSEN (1902- 1971) is a hűvös fogalmazású, kristályos kubusépületek mestere. Művei közül legalább kettőt kell kiemelni: családi sorházait Söholmban (1950— 1955), ezek fűrészfogasan egymáshoz kapcsolva, mozgalmas körvonaluk ritmusával remekül illeszkednek a tájba, és a St. Catherine's College épületegyüttese Oxfordban (1964-1966), mely építészeti színvonalában nem marad el a történelmi idők itteni nagyszerű kollégiumai mögött. BREUER MARCEL (1902-) Pécsről kerül a Bauhausba, majd 1937-ben az USA-ba. Gropius tanítványa, munka- és szerzőtársa, majd 1941-től önálló építész, aki korunk legismertebb alkotói közé emelkedett. Az első igazi csőszék, melyet 1925-ben Dessauban tervez, már megszerzi a világhírt számára, és éppen a „kis" építészeti feladatokban — valójában a legnehezebbekben —, köztük egyedi lakóházakban, alkotja legnagyszerűbb műveit. A Zürich mellett megvalósított Doldertal-terv két társasháza (1935—1936) után, szinte véletlenszerűen kiragadva, kell megemlíteni Breuer saját házát, New Canaanban (1947, Connecticut). Nagy középületei is kiválóak, amilyen például az Amerikai Művészet Whitney Múzeuma, New Yorkban (1963—1966). A legjelesebb mai építészek egyike Amerikában OSCAR NIEMEYER (1907-) is. Nagy hatással van rá Le Corbusier, különösen mióta a mester, neki és társainak a Rio de Ja- neiróban felépített, Nevelésügyi Minisztérium (1937—1943) tervezésénél tanácsokat ad. Niemeyer önálló művei közül az elsők között vált híressé a San Francisco-templom Pampulhá- ban (1943—1944); parabolikus lezá- rású fő- és melléktereivel, homlokzatain népi jellegű, színes majolikadísszel. Ö az új főváros, Brasilia ösz- szes köz- és lakóépületeinek tervezője, melyek közül talán az Elnöki Palota (1958—1959) vagy a Kongresz- szus Épülete (1959—1960), a legjellemzőbbek. Hajlama a dekoratív formálásra, néha vitathatóvá teszi megoldásait. Ázsiában a japánok törtek az „új építészet” alkotóinak élvonalába. Talán még érzékelhetőbben, mint Észak-Európa vidékein, itt is az ősi építőanyagok, főleg a fa, és a szerkezet- és funkcióformáló hagyományok szívódtak fel szervesen és csaknem ellentmondás nélkül a gyakori földrengések miatt is szükséges vasbeton-építészetbe. Az új japán épíNIEMEYER: ELNÖKI PALOTA (BRASILIA VÁROS) tészek Le Corbusier-tanítványok is, vagy úgy, hogy a mester műtermében dolgoztak, vagy úgy, hogy Le Corbusier hatása alól nem tudták kivonni magukat. Ez utóbbiak közül is kiemelkedik KENZO TANGE (1903—), akinek műveiből, a mondottak illusztrálására, a Hiroshimá- ban épült Béke Központ együttesét (1955—1956) és a Városházát Kaga- wában (1958) lehet felmutatni. Az utóbbi különösen markáns módon hordozza a fa konstrukcióhoz, architektúrához kapcsolódó szerkesztésiformálási módot. KENZO TANGE: BÉKEKÖZPONT (HIROSIMA) íme, az „új építészet” tizenkét vitathatatlan nagysága. Ami vitatható talán, hogy nem is kevés jeles építész maradt ki a sorból, de ennyi is meggyőzően bizonyítja, hogy az „új építészet" (nem művészi) minőségében más, mint a történeti építészet korábbi korainak építészete. Minden produktuma elveiben, módszerében azonos alapon épül ugyan, mégis egyéni módon sokarcú, nem stílus tehát a fogalom régi értelmében. MAJOR MÁTÉ i
