Múzsák - Múzeumi Magazin 1973 (Budapest, 1973)
1973 / 1. szám
THOMAS MANN-NAL 1937 JANUÁRJÁBAN innen, a harmadik emeletről kidobtam az uccára. Nagyon nehezen megy a levélírás, mert mit is búsítsalak? Egész sajgó testemmel irigyellek, olyan derűsen fecsegsz összevissza, hogy még én is elmosolyodtam. Óh, köd a lelkem, ködben áll a rózsaszál, a rózsaszál, Papagáj-hajnal szállt fölötte, szárnyával hátba is ütötte és ő mosolygott, a balog s amikor csendes este volt levelén megpihent a hold és tüskéin a csillagok. SZÁNTÓ JUDITNAK BUDAPEST, 1931. APR. 13. Jutkám I Lapodat vasárnapra virradóra kaptam meg. Vasárnap kinn voltam sokad magammal Csillebércen, lábam térdig elkopva. — Az állomásra későn érkeztem, már nem tudom, mi akasztott meg sietségemben. Nem tudok mit írni, nagyon várlak. Édes vagy. Én meg ideges, nem lelem a helyemet. De azért munkához láttam, belefogtam könyvem megírásába. A szeminárium 24-én kezdődik, már azzal is készen vagyok. Nagy elhatározással rendeltem egy csomó könyvet: Luppol: L. und die Philosophie; L: Materialismus und empiriokritizismus; Thalhei- mer: Einführung in den dialektischen Materialismus s még egy néhányat. Most hát elsősorban tanulok és megkezdett könyvemhez való jegyzeteimet szaporítom. Ennyi pillanatnyilag elég is. Ha kíváncsi vagy, hogy szeretlek-e és mennyire és hogyan, akkor siess és gyere, majd meglátod. Addig is nagyon. Szervusz Attila NAGY LAJOSNAK I HÓDMEZŐVÁSÁRHELY, 1934. APR. 16. Drága Lajos, kölcsönkaptam a Kiskunhalmot, egy szuszra olvastam végig. Remekmű az, barátom! Több mint filozófia és több, mint költemény, — egy pillanatra színtelenné teszi eddigi versirodalmunkat. Tudod, hogy én jobban szeretek verseket olvasni, mint bármilyen prózát, — a Kiskunhalomban mindkettő előnyeit látom együtt. Ez azért különös, mert a vers éppen azért kötött kívül, mert belül, tartalmilag folyékony. Víz pohárban, gáz pneumatikban. Ha kiszúrod a gumit, a gáz elillan, tartály, tehát rugalmas vagy merev, azaz szilárd külső forma nélkül a költő nem mondhatja el, amit akar. Regényben — burkoltan — ugyanilyen szerepet játszik „a cselekmény fölépítése”, a „jellemek kifejlése" stb. De hogy valaki ezt így, minden kimutatható eszköz nélkül elérje, az a művészetben rendkívüli. Azt hiszem, ahogy költők beleélik magukat „költői" pózokba, drámaírók (nagyokra gondolok) jellemekbe, konfliktusokba, te úgy éled bele magad a tagolatlan valóságba. Bennem szinte szorongást keltett a Kiskunhalom végzetszerűsége. Mert nem az végzetszerű, hogy „a hős a végén elbukik", hanem hogy „a hős" egy pakli dohányt vesz a trafikban, hogy tehát soha senki nem lehet hős. Könyvedről kötetekre valót lehetne fecsegni, többek között, hogy a hős fogalmát teljesen értelmetlenné teszi. A Kiskunhalom után eszembe jut a „Bűn és bünhődés" — most látom, hogy Raszkolnyikov alakja nem is érdekes, — érdekes a Petrovics Porfiré . . . BARTÓK BÉLÁNAK BP., 1936. DEC. 9. Drága Mesterem! Szeretném, ha jóindulatúan elnézné mulasztásomat. Nagyon röstel- lem, hogy ígéretem üres szónak bizonyult, hogy a megbeszélt időben nem jelentkeztem a kéziratért. Nem illik, hogy fecsegéssel foglaljam le idejét, mégis bővebben kell mentegetődznöm. Az történt, hogy érdekesnek tartott ötletemet „Bartók Béla disszonanciájáról" meg akartam írni a keddre virradó éjszakán, hogy délelőtti látogatásom alkalmával megmutathassam. Sajnos, túlbecsültem testi erőmet — elaludtam a találkozót, mert reggelig dolgoztam. Nagyon jól esnék tudnom, hogy nem okoztam bosszúságot, mert így nemcsak annak örülnék, hogy nem csorbítottam meg saját szeretetemet, hanem annak is, amit papírra vetettem. Holnap délelőtt telefonozni fogok — kérem, hagyjon üzenetet számomra, hogy mikor menjek el a kéziratért. Sok szeretettel üdvözlöm JÓZSEF ATTILA BAU MG ARTEN-DÍJAS ÍRÓK KOZOTT 1935-BEN. (HALASZ GABOR, JÓZSEF ATTILA, NAGY LAJOS, TELEKES BÉLA, SZERB ANTAL, WEÖRES SÁNDOR, FÜST MILAN, KARINTHY FRIGYES)
