Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 1. szám
A választás elnökévé Nyújtó Pált nevezték ki. Noha Kossuth a jelölést elhárította, Cegléden egyhangúlag őt választották meg. Amikor Nyújtó Pál a választás eredményéről Kossuthot táviratilag értesítette, Kossuth hosszú levéllel válaszolt, amelyben - a politikai helyzetet hosszasan elemezve - kifejti, hogy a mandátumot nem fogadhatja el. Cegléd a maga részéről nem vette tudomásul Kossuth elhatározását. Száz személyből álló küldöttség indult Torinóba. Január 21-én érkeztek meg Budapestre. Fogadásukra a Keleti pályaudvar előtt hatalmas tömeg gyűlt össze. A rendőrség, bár mindent megtett ellene, nem tudta megakadályozni a ceglédiek és a fővárosiak találkozását. S amikor a leghangosabban zengett: Éljen Kossuth Lajos! - éppen akkor hajtott arra a négy fehér lóval vontatott királyi hintó, a civilbe öltözött királlyal. Gödöllőre ment, udvari vadászatra .. . Mögötte a királyné kocsija. A tömeg felismerte az utasokat, és ettől kezdve ezt harsogta: Éljen a király! Éljen a királyné! Éljen Kossuth Lajos! A Ceglédi százak továbbutaztak, és két nap múlva, 1877. január 23-án délelőtt megnyílt előttük a Villa Collegno kapuja. S a kapuban megjelent a feketébe öltözött, immár galambősz Kossuth. A meghatott kormányzó beszédet intézett a küldöttséghez, többek között ezeket mondva:- Én a magyar nemzet állami függetlensége nagy elvének jóformán utolsó képviselője vagyok az élők között... letéteményese vagyok egy szent ereklyének, mely az ősök és a velem egykorú nemzedék vérrel pecsételt hagyományaiból szállott a kezemre, hogy ennek az utódok számára rendületlen őre legyek... Csak annyit mondok, hogy én hazamenetelemmel nemcsak magam hajtanám meg, hanem az ügynek, amelyet képviselek, zászlóját is letenném ... A Ceglédi százak tehát Kossuth nélkül tértek haza. A Kossuth Múzeumban most ott függ a tabló, a küldöttek arcképével. Cegléd is, mi is örökké büszkék lehetünk rájuk. Szalontán született. Pesten van a sírja, a városa mégis — Nagykőrös. Arany János kilenc évig - 1851-1860 - a nagykőrösi református „felgimnázium" tanára volt. Már a megérkezése is jelképes. Szalontáról indulva, a hűvös őszi időben, három napig rázza az emyős szekér. Dobozon, Békésen, Vezsenyen keresztül, végre a harmadik napon a szakadó esőben célhoz ér a család. Mentovich Ferenc, a költő-tanár, már az országúton fogadja, s a szekér mellett gyalogolva, pipaszóval vonulnak be a gazdag parasztvárosba. S milyen nehezen tudták idecsalogatni! Az Arany János Emlékmúzeumban olvasható a lemondó levél: „...kénytelen vagyok fájArany János nagykőrösi háza daimasan kijelenteni, miképp, anyagi körülményeim miatt, nem vagyok olly állapotban, hogy a meghívást elfogadhassam s az átköltözéssel és behelyezkedéssel járó - rám nézve tetemes - költséget fedezhessem." 120 esztendő távolságából is hallom a tanári kar felhördülését: Arany Jánosnak nincs pénze a hurcolkodásra! Nosza, el az egyháztanácshoz, s még 120 ezüst forintot préselnek ki a nagykőrösi virilisták bőre alól, hogy a Toldi országos hírű írója elfoglalhassa az állást. A nagykőrösi tanárok őszinte lelkesedéssel fogadták a költőt. Mentovich Ferenc levélben biztatta. Szász Károly pedig - aki csakis azért vállalta el a számtan tanítását. 7
