Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)

1972 / 1. szám

.iiiir fi iw kw

ny ”** 1« -i lu" >t »i’iinumtnii mi« .ifi JUUjflHinirrinr: fc# dm » / Riinwiitiiii teiijititrjrr

■Hmk itiiluiiri' «ihtmt «i,nn<iiiei)iii ítflviviau

MH|buA>>iH<WbHit -iÉ|» U’iiriin hfinaiinfivioii

fm.iiiw.ffniii'ii,miire .♦ţţ »«tí.iiiopif; Ctf.utcait «.

•iioiift luhiivtit -0+ Oiiviait ti; txfvujruri rt

Mii*"" "”>'<■« «»;««• ívuiífiii OH ifi

k+\vtf<*i<mavmrt>«i*wmi* jviinomftinr., ««M .ki Win .\.n/,rmn Hviif..C<i,\uu(ut fee uv; j

' . V . VT********"* «.W* Me llei

i«rari*rir *t> m« fotkmße 0# »««w* * muciim inc*.i fc

va ţa ti fett mijniWii.iiii *i* iKi'ÄinirfifoiT vif (bii jvr ian (flott vu\'if.ugc.f*t * fviiinTauait &I nnfiwt

faittfţtmt t)tir ictr'ivuoit «vr uui’.-c ci Himiw kr ■

ii ! -îl ik

CtuveintffMtifoat íi’tftM •C.ir.Weftotaii f.uirtt ai

szó szerinti átvétel korábbi szerzők munkáiból, adatai általában túlzók. A történetek stílusa azonban élvezetesebb, „szépirodal- mibb", mint bármely előtte élt középkori krónikásé. Csaták, várostromok, kivégzések, a Wat

Tyler-féle nevezetes felkelés a lovagság szemszögéből nézve, pompás lakomák és gyilkosságok követik egymást a krónika lapjain. A hajdani kéziratok huszonnégy miniatúrája illusztrálja a válogatást. (Gondolat)

WEINER MIHDLYNÉ:

hnníÍDisséíf

Az ónt régen a szegények ezüstjének nevezték - ma a szerényebb gyűjtők aranyának tekinthetjük, hisz a régi ónedény egyre ritkábban kerül a műtárgypiacra.

Ami valamikor a leghétköznapibb használatra szolgált, ma üveg alatt várja a látogatókat.

S valóban: kellemesen sötétszürke vagy kékesen csillogó fémszíne, a mesterség legjobb korszakaiban kialakult nemes formái vagy barokkos domborművű dísze folytán nemcsak ízléses és divatos kiegészítő az óntárgy a modern bútor mellett, hanem - a legszebb darabok esetén - múzeumok és egyházi vagy helytörténeti jellegű gyűjtemények is büszkeségeik közé sorolják.

Weiner Mihályné könyve a művészet iránt érdeklődő olvasóktól egészen az iparművészettörténet szakembereiig érdeklődésre tarthat számot. A könyv szövege közérthető stílusban íródott: fokozatosan vezeti be az olvasót az ón feldolgozásának történetébe, technikájába, majd korok és tájegységek szerint foglalkozik a magyarországi ónművesség hagyományaival és fennmaradt legfontosabb emlékeivel. Az ónedények főként a Felvidék és Erdély városaiban maradtak meg.

Négy tábla ismerteti a szöveg közt a magyarországi mesterek jegyeit: elsősorban ez, s a képek mellett feltüntetett pontos adatok teszik alapvetővé ezt a munkát a gyűjtők és muzeológusok számára. Negyvenhét — köztük négy színes - tábla a legjelentősebb, budapesti és vidéki közgyűjteményekben levő tárgyak képét közli, nemcsak a különböző edényformákat mutatva be, hanem a ritkábban előforduló ón kanalakat, bútorintarziákat is. (Corvina)