Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 1. szám
visszaemlékezései egyöntetűen kiemelik az edények remek festését. A budapesti Iparművészeti Múzeum számos olyan darabbal büszkélkedik, amelyek megjárták a világkiállításokat. A legszebb és a legteljesebb herendi gyűjtemény azonban a gyár saját múzeumában látható. A Kossuth által idézett híres készlet néhány darabja is fennmaradt, közülük egy csemegés füles kosarat őriznek a gyár kiállításán. A kadmiumsárga fond szabadon, fehéren hagyott felületeiben mesteri művű - a minia- túrafestést idéző - virágcsokrokat festett az ismeretlen művész. A herendi festők az első kiállításon már olyan edényekkel szerepeltek, amelyeken a meisseni csokor színes tulipánjai és rózsái jelentek meg apró nefelejcs és más mezei virágok között. Ebből alakult azután évek alatt a „Bouquet Herend", amelyben rendszerint két nagyobb rózsa és tulipán, apró virágokkal, levelekkel övezve, nagyszerű természethűséggel ábrázolva díszíti a kosár- fonatos szegélyű tálakat, osészéket. A ko- sárfonatos, reliefdomborítású megoldás, a herendi gyár jellegzetes és közel másfél száz esztendeje készített edény alaptípusa ugyancsak Meissenből származott Herendre. Igaz ugyan, hogy nem ott teremtődött meg, hanem Strassbourgban és az ottani híres fajanszokon alkalmaztak ilyen szélmegoldásokat korábban, de ez a díszítési mód szinte a legősibb kerámiák történetéig vezethető vissza. Talán egészen addig, míg a vesszőTeáskatina, Viktória díszítéssel Levesestül, Gödöllő mintával bői font kosarat az őskor embere sárral tapasztotta körül, s az égetett föld megőrizte a vesszőfonat lenyomatát. Természetesen a strassbourgi formák is a rokokó ízlésű csokrokkal díszítettek. Odavaló festők hozták magukkal a mintákat a XVIII, század második felében híressé vált holicsi fajansz manufaktúrába, melynek ugyancsak kiemelkedő darabjai tulipánosrózsás csokrokkal festettek. Herend esetében, ha nem is ilyen közvetlenül érződik a francia hatás, a motívumok vándorlása mégis bizonyító erejű, ha Meis- senen vagy Bécsen keresztül érkeztek is azok egy évszázad elteltével Herendre. Ez a csokor rendszerű és természethűséggel ábrázolt virágdíszítés alapja a „herendi csokroknak", amelyek számtalan változatban készültek az idők során. A bécsi díszítések biedermeier hatását őrzik még napjainkban is a különböző elnevezésű, de lényegében purpur rózsák, bimbók, Diszkancsó, fekete Siang festéssel vagy azokból komponált csokrok, díszítmények. Közülük kiemelkedik kecsességével az empire-t idéző, úgynevezett „Jósika" rózsa. Az edény felületén nem a megszokott csokor elrendezésben, hanem szálanként, kinyílt virágok és bimbók helyezkednek el elszórtan a hófehér ragyogó edényen. Ennek egyik variációja az az ugyancsak ó-bécsi eredetűnek tekinthető minta, amely „Vieux Rose Herend" elnevezéssel ismeretes. A szélesebb zöld csíkkal megosztott edény felületén, amelyet ugyancsak zöld csík szegélyez, apró kétszínű zölddel festett, stilizált petrezselyemlevelek között középen egy nagyobb purpur rózsa került elhelyezésre. A változatok végtelennek tűnő sorából még talán az előbbiekkel közeli rokonságot mutató „bécsi csokor" érdemel figyelmet, amely különböző virágokból komponált, rózsaszínű, kinyílt bécsi rózsával a közepében. - Közismert még az apró bimbókkal és arany levelekből hálós elrendezésben összeállított 36
