Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 1. szám
jeges pusztaságon csak itt-ott bújt elő néhány csenevész fenyő és nyírfa. A telep délnyugati részén a kutatókat nem várt meglepetés érte: ráakadtak Szungir temetőjére. A sírok felfelé húzódtak a dombon. Az egyik sírban idősebb férfi csontváza; pazarló gazdagsággal díszített, csontból faragott gyöngyökkel teleaggatott prémes öltözetet viselt. A fagyott föld a szőrmés nyakrészt éppúgy megőrizte, mint az elhullt mammutok hosszú szőrzetét a jég. Ami feltűnő volt: a sír, a többi később feltárt sírral együtt, szertartásos temetés kétségtelen nyomait viselte magán. A csontváz körüli földet és a sírok felszínét vastag vörös-okker réteg fedte. (A vörös-okker volt a halál színe évezredek múlva az amerikai őskultúrákban is.) A lapos kő borította fedőrétegen temetetlenül egy erősen megrongálódott, alsó állkapocs és fogak nélküli női koponya. A fej festett lehetett, mert a koponyán a földfesték, az okker nyomait találták. A kutatók egyre feszültebb érdeklődéssel folytatták a munkát: területileg összefüggő, több sírt tartalmazó paleolitikus temető most került először felszínre Északon: ilyen őskőkori temetkezési hely ismeretlen volt eddig a régészetben. A sírok újabb és újabb rejtelmekkel tárultak fel a kutatók szeme előtt. Egyikben férfi- csontváz; kinyújtott testtel a hátán feküdt. Abban a távoli korban és sokkal később is, a halottakat szorosan felhúzott és testhez kötözött combokkal és behajlított karokkal temették - talán azzal a mágikus céllal, hogy megakadályozzák a visszatérésüket az élők világába. A szungiri sírokban ennek nyoma sincs. Kinyújtott és feldíszített test: a temetési eljárás tehát már több, mint a halott puszta elföldelése, „elrejtése az élők elől”. Feltűnő jelenség: női sír nincs a szungiri temetőben. Az ékszereket a férfiak, viselték, a férficsontvázakon mammutagyarból és sarki róka szemfogából faragott gyöngyök. Az egyik sírban páratlan lelet: mammutagyarból faragott, fényesre csiszolt gyűrű a csontváz ujjún. Rénszarvasagancsból faragott ruhadíszek, kovakőből pattintott és mandula alakúra formált függő díszek, - ezredévek múlva megjelennek majd Közép-Európá- ban is. Az egyik sírból két fiú csontváza fehérlett elő. A csontok vizsgálata kimutatta, hogy az egyik fiú 9, a másik 12 éves volt. Fejüket összeillesztve feküdtek egyvonalban, hosszanti irányban. Az egymáshoz érő fej - a koponya koponyához ért - aligha véletlen; eddig felderítetlen rituális hagyomány lehetett; ilyen temetkezést találtak Gagarino falunál, a Don felső folyásánál is. A két fiú csontváza mellett az őskőkor legmeglepőbb emlékei: több mint 2 méter hosszú éles hegyű lándzsák és hajítódárdák, szám szerint 11, és 3 tőr. A lándzsák, dárdák és tőrök tűz fölött kiegyenesített mammutagyarból készültek, hasítással. Eddig nem tételezte fel a tudomány az őskőkor emberéről azt a technikai készséget és felkészültséget, amellyel itt Szungir- ban a hőhatást kihasználta eszközeinek, fegyvereinek készítésénél. Most kiderült az is, hogy olyan erős, félelmetes fegyvert készített magának, amellyel a legnagyobb vadállatokat is sikeresen támadhatta meg. A jeges táj szegényes növényvilága a fegyverkészítésben tette megrafiú mellén agyarból faragott ló- figura,- mindkettőjük kezében egy-egy „Baton de Commande- ment" - rénszarvasagancsból faragott vezénylő, parancsnoki bot. A leleteket ládákba csomagolva A szungiri őstelep ieltárása gadóan leleményessé ezeket az északi ősvadászokat. A két fiú ruházata gazdag agyargyöngy díszítésű. Karjukon mam- mutagyar karperecek, ujjaikon mammutagyarból és állatfogból csiszolt gyűrű. Szőrmekucsmájuk volt, szőrmeruhájuk gallér- részét az áll alatt hosszú csonttű tartotta össze. Az idősebb a Szovjet Tudományos Akadémia Moszkvai Régészeti Intézetébe küldték laboratóriumi vizsgálatra. A vizsgálat még folyik, de az már kitűnt, hogy az anyag egyedülálló a maga nemében, tudományos jelentősége messze túlnő a Szovjetunió határain. MARON FERENC 23
