Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)
1972 / 4. szám
W S AZ ARCHAIKUS MOSOLY A birminghami Képzőművészeti Múzeum egyik kiállítása ezt a címet viselte: ,,Az archaikus mosoly”. A kiállítás felvonultatott néhány olyan szobrot, amelyet az i. e. V. század előtt alkottak a korai görög szobrászat mesterei. Rejtélyes és szavakkal csaknem kifejezhetetlen mosoly van a figurák arcán: az a mosoly, amely minden nagy civilizáció archaikus művészetében megjelent, kezdve az ősi Egyiptomtól és Sumertól Indián át Kínáig. Majd vészterhes századok alatt eltűnik — csak a szobormásolatok őrizték halvány utánzatát —, hogy élesen és fájdalmas vonóSzíriái istenség az i. e. I. évezred elejéről sokkal jelentkezzék késői mása a bordeaux-i katedrális egyik XIII. századi gyámpillére Mária- szobrának arcán s a reimsi és chartres-i katedrális nagy gótikus szobrain. S majd két század múltával Botticelli Vénusza már inkább megadóan, beletörődve, semmint mosolyogva nézi a világot, amint a kagylóban kiemelkedik a tengerből. Az Uffizziban is nagyon kevés Madonna mosolyog. Aztán misztikusabban, mint valaha, csodálatos fénye ott vibrál Leonardo Mona Lisáján. Van Dyck képein I. Jakab angol király gyermekei ridegek, komorak, mintha nem lett volna soha gyermekkoruk. Canot XVIII, századi rézmetszetén egy kislány a „nagyvilági hölgy” utánzata: gyermekarca szívszorongatóan mosolyta- lan. Picassónál gunyoros fintorrá válik — ez a mosoly, úgy tűnik, elmenekült a modern művészetből. Mit fejez ki a híres archaikus mosoly? A választ a tudósok egész sora kereste, századok óta. „A lassan ébredő gyengédség szelíd megnyilatkozása" — vélte Richard Howard. „Túlvilági boldogság kifejezése” - állította Francis Henry Taylor. Akadt, aki úgy vélekedett: „semmi más, mint a művész beidegzettsége, aki nem tudta s nem is tanulta meg, hogy miképpen faragjon mosolytalan arcot.” Mások az újszülött csecsemő első mosolyához hasonlították, amely „mechanikus bevezetése az első lélegzetvételnek”. Eckstein bécsi kultúrtörténész professzor felesége, a Grál-le- genda misztikus „Sir Galahad” férfineve mögé rejtőző híres „kul- túrdiagnoszta” — brilliáns stílusú írónő is egyben — ősi kultu34 Kurosz-szobor (i. e. VII—VI. század) Templomi prostituált kőszobra (i. e. VII. század)-< szókkal és misztériumokkal hozza kapcsolatba az archaikus mosolyt. A többi között az eleuzi- szi misztériumra gondol; a Nagy Istennő ünnepségének, a beavat- tatásnak „lélekrázó élménye” ez, amelynek érzelmi telítettségét Pindarosz így írta le: Ki fönt, alant testet öltött íme háromszor is: s tiszta marad minden igazságtalan bűntől a lelke; vonul a Zeusz utain Kronosz erődje fele, hol óceán-fuvolátok zsongják körül a boldogok szigetei. Amint a bécsi kultúrtörténésznő magyarázza, archaikus örökség az antik embernél az is, hogy a misztériumok borzongásában már nem féli riadtan az élet végét és nincs szüksége a halhatatlanságra sem. Elegendőnek érzi, ha szobrot helyez a sírra, amelynek lakója derűs fölénnyel és közönyös nyugalommal várta
