Múzsák - Múzeumi Magazin 1972 (Budapest, 1972)

1972 / 3. szám

ka értékű majolika- és fajansz­gyűjteményét a Múzeumra ha­gyományozta. Az év másik je­lentős szerzeménye Wartha Vin­ce keramikai gyűjteménye. A nagytétényi barokk kastélyban ugyanabban az évben megnyílt az ideiglenes bútorkiállítás. Súlyosan sérült állapotban ke­rült vissza az Esterházy Kincstár is a Múzeumba. A kincseket, az elterjedt hírekkel ellentétben, mégsem szállították az Ausztriá­hoz tartozó Fraknó várába, ha­nem 1944 decemberében a bu­dai Tárnok utcai Esterházy-palo­Rippl Rónai József: Vörösruhás nő, faliszőnyeg (1898) Szőnyeg (XVII. sz.) ták egyikének pincéjében rejtet­ték el. A palotát később bomba­találat érte, s Esterházy Pál kér­te a Múzeumot, hogy a romok közül esetleg előkerülő anyag feltárását és további őrzését vál­lalja magára. A feltárásra és a mentési munkálatokra 1949 ja­nuárjában került sor. A telitalá­latot kapott cseh boltozatos ba­rokk pince omladékai közül a borzalmasan összeroncsolt ötvös­tárgyak és a penészedésnek in­dult díszruhák megdöbbentő ál­lapotban kerültek napvilágra. A restaurátorok azonban nagy ki­tartással valóságos csodákat műveltek a tárgyakkal. Voit Pál után évekig Dobrovits Aladár vezette a Múzeumot, majd Weiner Mihályné, aki így emlékezik az Iparművészeti Mú­zeum közelmúltjának történeté­ről : — 1948—49-ben nyerte vissza a Múzeum a szervezeti önállósá­got, ekkor csoportosítottuk anya­gát osztályokra (bútor, textil, ke­rámia, ötvös), megalakultak a restaurátor üzemek. A Múzeum a hozzácsatolt Hopp Ferenc Ke­let-ázsiai Múzeummal, a Kína Múzeummal és a Nagytétényi Kastélymúzeummal együtt széle­sebb alapokon folytathatta tevé­kenységét. A dolgozók száma 1945 óta mintegy ötszörösé­re, a tudományos munkatársak száma tízszeresére emelkedett. Új és felelősségteljes munkák hárultak a Múzeumra, ezek kö­zül elsősorban az ország mű­tárgyállománya védelmével kap­csolatosak. Jelentős eredménye­ket hozott a gyűjtés: az Iparmű­vészeti Múzeum leltárkönyvei 1945-ben kb. 24 000; ma több mint 60 000 darabot tartanak nyilván ezenfelül a Kelet-ázsiai Múzeumban 18 000-et. A gyűjtemények növekedésével együtt bővültek a Múzeum fel­adatai a műtárgyakkal kapcso­latos kutatások tekintetében is. Az iparművészet történeti kutatás a művészettudományok között a legelmaradottabbak közé tarto­zott. Megindult az ország mű­tárgyállományának felmérése több megyében. Ezeknél az eredményeknél ismer­tebbek az Iparművészeti Mú­zeum és társintézményeinek ki­állításai. A régi szemléletet tük­röző „tanulmányi raktár”-szerű, „chef d'oeuvre”-kiállítások he­lyett új módszerre törekedett a Múzeum, és az iparművészeti al­kotásokat létrehozó folyamatok és összefüggések feltárásával a kiállítások didaktikus jellegére helyezte a súlyt. A kiállítások lá­togatóinak száma 1967-ben már elérte a százezret. A Múzeum rendszeresen kiállítja a mai ipar­művészek munkáit is - mondta végül Weiner Mihályné. Az időszakos kiállítások - kellő kiállítócsarnok hiányában — csu­pán szerény betekintést nyújthat­nak a páratlanul gazdag gyűj­teményekbe, elég ha akár a 20 000 darabos textilgyűjtemény­re (csak szőnyegekből 500!), akár a 300 mézeskalácsformára uta­lunk. Amikor Lechner Ödön és Pártos Gyula párizsi mintára megépítették a kétszintes, csar- nokos rendszerű épületet, nem 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom