Múzsák - Múzeumi Magazin 1971 (Budapest, 1971)

1971 / 3. szám

Stulholl Sebestyén sírfelirata munkálták, mint a földet a ma­guk szokásai szerint. „A felületi finomságokra nem adó megmunkálás, továbbá a mértani, növényi és alakos dí­szítmények teljes hiánya megen­gedi annak a föltételezését - ol­vashattuk Kampis Antal Tifaany- ról szóló könyvében hogy a tihanyi első építkezés mesterei helyi, mondjuk ki, a magyar la­kosok közül kerültek ki. Ez ma­gyarázná meg azt is, hogy az építők gond nélkül eltértek a szentélynek ebben a korban szinte szabályként előírt félkör- íves megoldásától, s nagy múltú hagyományok által el nem köte­lezve (a keresztény templom építés Magyarországon ekkor mindössze fél századra tekintett vissza), bátran jártak az ízlésük, készültségük, a helyszín vagy az anyag mutatta utakon." A mélyített és hornyolt kőléccel kereteit, mindössze egy csavart nyélen ülő apáti kereszttel ékí­tett sírkő márványának vöröse pontként súlyosodik egy testvér- háború végén. 1052-ben András­nak fia született, akit Béla öcs- csének tett ígérete ellenére utó­dául szánt és meg akart koro­náztatni. Béla herceg szószegés­sel átkozván a királyt, Lengyel­honba menekült és sereggel tér­vén vissza. Mosonnál megütkö­zött a bátyjával. A vesztett üt­közetből futó király a földre zu­hant és a menekülők lovai meg- tapodták. Zircre még élve ju­tott, de innen már a zsolozsmázó papok szállították hűlt tetemét Tihanyba. A főhajó alatti cinteremben nyug­szanak a kolostor szerzetesei. A fehérre meszelt sírtömbök gyer­meteg bájú feliratos cifrázatai: századok tömör története. A túl­világ üdvén munkálkodó kegyes apát urak közé egy világi férfit is temettek, aki nem volt előkelő származású, nem birtokolt orszá­got, csupán művész volt. íme a sírfelirata magyarra fordítva: Stulhoff Sebestyén e kolostornak asztalosa, a maga művészetében nagy mester. Az itt látni érde­mes faragott dolgoknak saját kezű művész készítője. Vállalko­zásában 25 évig a leghűségeseb­ben szolgált, világi ember létére a szerzetesek között, a legke­resztényibb módon élt. Elhunyt az 1779. év július hónapjának 14. napján, életének 56. évében. Vidékiesen nyájas a tihanyi apát­ság épülettömbje. A barokk pompája, a rokokó bája, a belső nyugtalanságuk ellenére nyugodt egységgé ötvöződött faragványok Stulhoíi Sebestyén: Szt. Jeromos szobra összhatása lenyűgöző látvány. Könyvtárnyi szakirodalom ku­tatta, ismertette már az északi fal ablakán átömlő fényködben csillogó főoltárt, legjelentősebb barokk emlékünket, a szószéket, amelynek mellvédjének alsó pe­remét a négy egyházatya jelvé­nyekkel is megmagyarázott szob­ra üli körül. Ágoston a szívvel, Jeromos a koponyával, Gergely a galambbal, és Ambrus a méh­kassal, a pillérközökben díszelgő négy fali oltárt, köztük a Szent Szív tiszteletére emelt pompáza­tos faragványkölteményt, amely egyike az első ilyenfajta oltár­nak világviszonylatban is, a XVIII, században készült orgona­ház és a karzat mellvédjén in­dázó rácskorlátot és Stulhoff Se­bestyén legkiteljesedettebb alko­tásait a sekrestyében. Nem túloz a művészettörténész,, amikor a csupa fafaragvány berendezések­ről így ír:- Ha bármelyikből kiragadunk egy részletet, összehasonlítjuk egy másiknak hasonló vagy akár elütő részletével, rá kell jön­nünk, hogy mindezt egyetlen művész feltalálókészsége és szor­galmas keze hívta létre. S ha fu­tólagosán is, de megkíséreljük a munkának nemcsak a minőségét, de mennyiségét is felmérni, úgy rá kell döbbennünk, hogy ennek a feladatnak a vállalása és be­fejezése egy teljes életet emész­tett fel szükségképpen. Egy tel­jes életnek kellett felolvadnia e lángokból szőtt virágokban, le­velekből formált urnákban, mér­tani fegyelemből, természetes szeszélybe kanyargatott indák­ban. Mert a mértan, a természet, a klasszikus díszítménykincs a barokk közmegegyezés és az egyéni elvont kidolgozás elemei­nek szinte féktelen áradása oltó­dik egymásba, forr, zubog, nyü­zsög s szövődik végül is válasz­tékos csipkévé ezeken az alko­tásokon. _ , SOBOK FERENC 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom