Múzsák - Múzeumi Magazin 1971 (Budapest, 1971)

1971 / 2. szám

Spanyol terem pet kapott az európai és a ma­gyar bútorművészet fejlődésének legfontosabb állomásairól, egészen az 1800-as éveikig. Itt más mód­szerrel rendezett, ezúttal enteriőr sort néz végig, olyan kiállítást, amely megkísérli az egykorú bútorzatot muzeális céllal re­konstruált - tehát ebben a kas­télyban sohasem volt - együt­tesben bemutatni. Kettős ok is vezetett erre, éppen a XIX. szá­zad bemutatásánál. Egyfelől a kornak az a sajátossága, hogy már honunkban is divat lett, s a polgár is hozzájuthatott egysé­ges szobaberendezéshez, másfelől, hogy fennmaradtak olyan beren­dezés-csoportok, amelyek lehe­tővé tették az ilyenfajta rekonst­rukciót. E kiállításnak lényeges elemei a bútorokon és más ipar- művészeti tárgyakon kívül a ko­rabeli képzőművészeti ábrázolá­sok, divatlapok metszetes mel­lékleted nyomán tervezett függö­nyök (T. Bodrog Erzsébet készí­tésében), vagy a válogatásban és elhelyezésben ugyancsak korhű növények. Az itt-ott elhelyezett korabeli irodalmi művek a látogatók mű­veltségének különböző szintjeit figyelembe véve, asszociációs készségükre apellálnak. Minden terem más és más szoba­berendezés-típust mutat, - mindig a korszakasz jellegzetes enteriőr- típusa szerint válogatva. Ilyen pl.: felvilágosodás kori dolgozó- és lakószoba; kései empire háló­szoba, egyszerű, józanul nemes és célszerű bútoraival; empire fogadószoba, az empire repre­zentációs helyiségek bécsi vagy bécsies irányzata olykor különös formájú, de mindig barátságos berendezésével; az 1820-as és 1830-as évek klasszicista építé­szettel rokon, nemes arányú nap­pali szobája; az 1840-es évekre jellemző, úgynevezett bieder­meier szalonberendezés, s a ki­állítást lezáró romantikus-góti­kus ebédlő, jellegében már át­vezet a század második felének stílusfelújításaihoz. Ez a Nagy­tétényi Kastélymúzeum bútor­művészeti kiállításainak utolsó terme. S ha egyszer az egész kastély muzeális célokat szolgál majd (egy részében ma még egészségügyi gyermekotthon mű­ködik), a XIX. század második felével folytatódhat a kiállítás­sor. Sok látnivalót kínál még a kas­télymúzeum; a boltozatos közép­kori pincében berendezett kály- hacsempe-ki állítást, a kastély mögött húzódó, a római kori ásatásokhoz kapcsolódó kőtárat s magát a kastély műemléki szem­pontok figyelembevételével hely­reállított barokk díszkertjét. Ezúttal a kastély kiállításainak gerincét képező bútorművészeti kiállításokat akartuk a rendezők szemével láttatni, mert számukra egy kiállítás megrendezése nem­csak népművelő feladataik egyi­ke, hanem tudományos kutatá­saik kísérleti terepe is. Jó pró­bája annak, hogy feltárt össze­függéseket, új kutatási eredmé­nyeket hogyan lehet anyagon keresztül sűrítve láttatni, és leg­alább ennyire az összefüggések új tudományos felismerésének eszköze is egy kiállítás. Az otthon tárgyai a maguk sa­játos módján ugyanúgy vallanak az emberek, társadalmi rétegek, korok nézeteiről, ízléséről, igé­nyéről és lehetőségeiről, mint más művészeti ágak. A művelő­déstörténeti és művészeti össze­függéseknek ezt a kiállítások rendezőiben kialakult képét nyújtják a kiállítások is. S ak­kor érnek igazán célt, ha a tör­téneti fejlődés talaján megértetik a korszerűség mindig korokhoz kötött fogalmát is, és nem éb­resztenek a látogatóban hamis nosztalgiát elmúlt korok beren­dezési stílusai iránt. SZABOLCSI HEDVIG 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom