Múzsák - Múzeumi Magazin 1971 (Budapest, 1971)
Honismeret-helytörténet különszám
MÜNNICH FERENC A szellős és széles Fejér megyei községben elvezetnek a Münnich Ferenc utcába, megállunk egy kis sárga színű ház előtt, „itt élt Jung Ferencné, mondják, a Münnich Ferenc dadája". Hatvanban, már túl a kilenc- venen, meghalt. A leánya. Varga Istvánná, olyan kicsi, olyan kifliformán meggörbült öregasszony, hogy alig tudom a gépkocsiba besegíteni. Elindulunk, „ő majd megmutatja, melyik épület a Münnich Ferenc sere- gélyesi szülőháza". Az édesanyjától tudja. Megállunk egy mellékutcában, a Bocskai út 7. alatt. Ez lett volna a háza annak a kiugrott kispapnak, aki megnősült, gyógyszerész lett, gyógyszerészként elvégezte az állatorvosi főiskolát, s mint gyógyszerész és állatorvos működött Seregélyesen, a Szatmár megyei Avasfelsőfaluban és Tokajon. Ö volt Münnich Ferenc édesapja. S ebben a földszintes házban született az a férfi, akinek a tiszteletére ezt a szövegű emléktáblát állították: „Dr. Münnich Ferenc 1886-1967. A Kommunisták Magyarországi Pártja alapító tagjának, a nagy magyar internacionalistának, Magyarország volt miniszterelnökének emlékére állította szülőfaluja. 1969. III. 20." Hogy a Bocskai úti ház valóban a szülőház, azt már senki bebizonyítani nem tudja. Münnich Ferenc, mikor Seregélyesen járt, sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudta. Ő kisgyermek korában került el innen. Miután zászlósként bevonult az első világháborúba, szüleit soha többé nem látta. Szülőfaluját is csak ötven év múlva. Negyven esztendő után találkozott egyetlen testvérével, aki vasutas lett Debrecenben. Életének majd minden tárgyi emléke elveszett. A viharos út, ahogyan budai otthonában mondotta nekem, mikor nyolcvanadik születésnapját köszönteni mentem, a monarchia háborús frontja, a szibériai fogolytábor, 1919 magyar honvédő háborúja, a spanyol küzdőtér vagy a sztálingrádi csata színhelye, életének nagy állomásai, nem voltak alkalmasak arra, hogy megőrizhesse például édesanyja képét. Felesége húszesztendős gyűjtőmunkával végül is kétezer tárgyi emléket gyűjtött össze Münnich Ferenc viharos életútjáról. A tomszki hadifogolytáborból küldött tábori lapokat Münnich Ferenc debreceni öccse őrizte meg. Az egyik pesti sörözőben időről időre ma is összejárnak az első világháború volt tomszki hadifoglyai. Az asztaltársaság egyik tagja őrizte meg azt a hátizsákja alján hazacsempészett tábori hadifogoly újságot, amelyet Münnich Ferenc szerkesztett. Előkerült Münnioh édesanyjának az arcképe is. Egy fénykép Münnichről a spanyol szabadságharc bukása után; a felvételt Révai Dezső készítette. S meglett Münnich Ferenc valamikori kedvenc tanárának az arcmása is. A fizikatanár Pesten tanította Münnichet, Kacsóh Pongrácnak hívták, s azonos a János vitéz zeneszerzőjével. Seregélyesen egy utca, egy művelődési ház, egy szobor, egy vélt szülőház őrzi emlékét és az öreg seregélyesiek. DOBI ISTVÁN Komárom Jókait idézi, Szőny azt a szegény- paraszt családot, amelyből Dobi István kiemelkedett. Az apát, aki napszámos volt, béres, azután hajórakodó dunai uszályokon. Az édesanyját, aki uradalomba járt dolgozni, s gyermeküket, aki küzdelmes élete során volt lóhajtó, részes arató az apja mellett, őrzött teheneket, dolgozott cséplőgépnél, lengyárban, fatelepen, volt pályamunkás, a komáromi fűtőház munkása, s a német megszállás idején volt bujdosó a dunántúli Ácson és a közeli Koppánymonostoron. Ez a nyújtózkodó fekete föld, ez a Duna menti síkság volt élete legfőbb tanúja; s ebből a földből jussolt tíz holdat a felszabadulás után a napszámos és szegényparaszt fia. 15
