Múzsák - Múzeumi Magazin 1970 (Budapest, 1970)
1970 / 3. szám
ZEBEGÉNYI LÁTOMÁS TÍZ ESZTENDEJE HALT MEG SZÖNYI ISTVÁN jei Mi lenne Zebegény, Szőnyi nélkül? Alighanem, ami addig volt: kedves kirándulóhely, Duna-menti fürdőtelep, egyetlen falucska a százból. Ahogyan a költészet számára az Alföldet Petőfi „fedezte fel", Zebegény Szőnyi vásznain született meg. Hatvanadik születésnapján a mester így pillantott vissza életútjára:- Életem alakulására és munkásságom kifejlődésére elhatározó és döntő jelentőségű esemény volt, hogy 1924-ben megnősülve kikerültem Zebegénybe, ahol azután megtaláltam a művészetem kibontakozásához szükséges minden élményt. A táj és az emberek összefüggő és elválaszthatatlan egységét láttam itt meg olyan miliőben, mely nagyon megfelelt elgondolásaimnak. Az én képeimnek témája ez a két dolog a világon, amihez a legerősebb szálakkal vagyok hozzáfűzve: Zebegény és a családom... Ott rögzítettük emlékezéseit a festőpályáról. Zebegényben minden együtt található, ami Szőnyi életművéhez kellett. Élmény volt a valóságban látni a kerti padot, a zebegényi temetőt, a Dunakanyart, s azután vázlatok tucatjain, rajzokon, rézkarcokon, olajfestményeken, akvarelleken és guache-képeken felismerni családjának tagjait, a tájat, a kerekes kutat, a baromfiudvar kicsinyeit és nagyjait, Szekfűt és Rúzsit, a barátságos teheneket. S mindegyikhez akár egy mikszáthi toll- rajzba illő történetet.- Látogatóban járt nálam 1924-ben egy fiatal festő barátom. Nagybányáról érkezett. Meg akartam neki mutatni Zebegényt. Télvíz idején felmentünk a temetőhöz is, hogy egy kanyarodással közelebb kerüljünk az én kertemhez. Akkor temettek éppen egy elöregedett falusi embert. Ez a látvány oly mértékben fogott meg, hogy ebből született a Zebegényi temetés. Ennek a jelenetnek az értelmét az adja meg, hogy a festői nyelvezettel a gondolati tartalom teljesen összeötvöződik. Az értelme: meghalnak az emberek tavasszal is, tavasszal is temetnek, de én ezt télnek láttam és télbe helyeztem. Éppen a természetnek a megdermedt halotti hangulatát kapcsolva az emberek elmúlásához. S mindjárt a Zebegényi temetés sorsa:- Ez a kép háromszor került gyűjteménybe, amikoris a gyűjtő mindig nagy örömmel vette meg a képet s vitte haza, otthonába. De mind a három alkalommal visz- szakaptam. Mert ugyan a gyűjtőnek tetszett. 3 > --1
