Múzsák - Múzeumi Magazin 1970 (Budapest, 1970)

1970 / 2. szám

PIAROAK RÍTUSA

Piaroa-kunyhó - ahol a maszkok készültek

Antonio mintázza a redyo-maszkot

Maszkok-álarcok a Néprajzi Múzeum „Tengerentúli Népek Művészete" című vándorkiállításán. Áttört faragású, barokkosán zsúfolt, tarkaszínű ősmaszkok a csendes-óceáni szigetek valamelyikéről. Fekete színű, elegáns, alapformákra redukált, emberközeli tánomaszkok Afrikából. S az Amerika-teremben egyetlen maszk. Emberfejnél nagyobb, barna gyantaformán festett fehér rácsozat. Puhára munkált háncsszövet fogja össze. Alatta szűkszavú felirat: „Szellemmaszk Venezuela".

Készítésének történetéről számol be a krónikás, akinek alkalma volt részt venni Dél-Venezuelában a piaroa-indiánok maszkos szertartásán.

A szertartásra ismét benépesült a piaroa-indiánok elhagyott kunyhója a Temblador pataknál. Több maszk már készen várja a rítust! Elkészítésük valóságos természetrajzi bravúr. A maszk fejrészéhez fonat kell: két indián a hegyek felé indul, hogy különleges, rugalmas héjú nádat szerezzen. A harmadik a moricse-pálma finom, hálószerű szárburkolatát hozza magával: azzal borítják be a vázaformájú fonatot. A negyedik a pendare fára mászik, bozótvágó késével megcsapolja: csorog a tej fehér, ragacsos anyag. Korommal keverve a maszkra kenik, kemény kérget kapnak.

A maszkok a vaddisznó, a majom s a vadméh szellemét kívánják megjeleníteni. A szellemeket csak akkor tudják megragadni, ha az ábrázolás minél tökéletesebb, a táncos, aki magára ölti az állatok maszkját, azonosul vele.