Múzsák - Múzeumi Magazin 1970 (Budapest, 1970)
1970 / 2. szám
Veszprém IV. Bélától, akinek életét Mohinál a család Móricz nevű tagja mentette meg. Ez a család később is kitűnt a király hűséges szolgálatában. Móricz fia, Miklós volt az, aki a kiskorú IV. Lászlót éppen a Németújváriak kezéből kiszabadította. Ettől kezdve a két család engesztelhetetlen gyűlölettel pusztította egymás javait. Kétszáz év múltán a várnak új gazdája lett: I. Ulászló némái Kolos Jeromosnak adományozta. Mátyás király alatt már az Újlakiak kezén volt Szigliget, majd a család kihaltával - néhány hónappal a mohácsi csata előtt - II. Lajos a Tóti Lengyel családnak adta. Mohács után az ország ketté szakadt, s miközben a szultán seregei Buda ellen készülődtek, a főurak egymás várait ostromolgatták. A Lengyelek Zápolyához pártoltak, erre Ferdinand Török Bálintot jutalmazta meg Szigligetiek A várban azonban még Lengyel hívei ültek, s az új birtokos csak ostrommal foglalhatta el. Török Bálint Martonfalvi Imrére bízta a dolgot. Hadai Somogyvárról indultak, átkeltek a Balatonon, az éj leple alatt megmászták a sziklát, és felállították ágyúikat. „Éjjelre kelvén, az csonkatorony ellenében az kősziklán fönt, két kast tölteték - írja az ostromnaplóban Martonfalvi -, megijede az porkoláb Kulcsár István, nem sok idő múlván szót ada, és megadá Szigliget várát." Hasonló marakodás folyt a többi várért is. Egyedül a végvári vitézek érdeme, hogy a török mégsem tudta áttörni a balatoni várvédelmi vonalat (Fonyód, Zalavár, Csobánc, Rezi, Tátika, Szigliget, Sümeg, Tihany, Vá- zsony. Várpalota, Veszprém). Pedig e várak helyzete korántsem volt irigylésre méltó. Takaró Mihály, Tihany kapitánya ezt írta egyik levelében: „Én nekem előttem tűz vagyon, hátam megett víz, kömyüben mind ellenség." E kor talán leghíresebb vitéze Csobánc kapitánya, Gyulaffy László volt. 1561ben nevezetes párviadalában, Csobánc falai alatt kopjával döfte le Hegyesd várának Pa- jazit nevű török parancsnokát. A balatoni várak még a kuruc korban is fontos szerepet játszottak. Sümeg, Szigliget, Csobánc, Keszthely és Vázsony várában Vak Bottyán kurucai ültek. A szabadságharc bukásával azonban a várak sorsa is beteljesedett. Lipót császár elrendelte a fel- robbantásukat. Akár jelkép is lehetne: amit Árpád-házi királyaink felépítettek, azt a Habsburgok lerombolták. Szerencsére a várak kövei nem vesztek kárba. Széthordta a falvak visszatért népe s új otthont épített magának. A manapság fehérre meszelt vakolat alatt csodás szépségű román, gótikus és reneszánsz faragvá- nyok rejtezhetnek. Kívül pedig törpe oszlopok tartják a finom ívelésű tornácokat. A Balaton környéki parasztházak is Pannónia múltját őrzik. De mást is őriznek. Keresztury Dezső említi Balaton című művében, hogy Nemesgu- lácson még nemrég is hagyományos módon ünnepelték a tavasz érkezését. „Húsvéthétfőn összegyűlt a templomkertben az egész falu ifjúsága. Két dús félkoszorút fűztek puszpángból, korai sárga nárciszból, színes szalagokból. Mindegyiket két deli nagyleány fogta kézbe. Magasra emelték a füzéreket, kaput formálva belőlük. Az ifjúság kéz-kézbe fogva hosszú lánccá fogódzkodott össze." S ekkor felhangzott a párbeszédes hívogató. Keresztury Dezső híradása megragadta Kerényi György népzenetudós képzeletét, és felkutatta a „zöldág-járás" dallammagját, valamint a dal földrajzi elterjedtségét. Arra az eredményre jutott, hogy e szép dallam variációi a Balaton két partján, és csakis itt élnek. A dallam ősmagját Kapolcson jegyezte fel. Kékkúton már kapcsolt dallamra akadt, Salföldön, Szigligeten, Hegymagason és Káptalantótiban még tovább gazdagodott a dallam. A kezdetben primitív, négyütemes, ősi ritmuskép Kisapátiban már nyolc ütemre bővült. A dallam ma is él ezen a területen, a szertartás azonban már halódik. A dallam és a szöveg ma már csupán Nemesgulácson, Kékkúton és Vigándpetenden társul a cselekménnyel és az eszközzel, a virágfüzérrel. E három községben még a legutóbbi években is játszották ezt az ősi, téltemető játékot. 9
