Múzsák - Múzeumi Magazin 1970 (Budapest, 1970)
1970 / 2. szám
A honfoglalók szemével Tél volt-e, avagy nyár, amikor a lovas sereg - . csapzott, mokány, tatár lovakon ügetve - ezen a tájon megjelent, erről nem szólnak a krónikák. Arról sem, hogy a lovasok mit pillanthattak meg elsőnek e tájon, a napsugárban vagy a holdfényben csillogó Balatont, vagy a ködfelhők mögött bújkáló hegyeket. Anonymus is elég szűkszavú. „Szalók apja, Ösbő meg Örkény apja, Őse - Vasvár felől érkezve - tovább lovagolt a Balaton vize mentén, és Tihanyt elfoglalva tizenegyed napra elérkezett Veszprém várába." Kun László krónikása, Kézai Simon meg ezt jegyezte föl: „A hetedik sereg vezére Vér- bulcsúnak neveztetik. Ez Zalában, a Balaton tava körül verte föl szállását." Őseink tehát megérkeztek. S amiről a krónikák hallgatnak, elmondják mai térképeink. Szalók, Ederics, Gyulakeszi, Fájsz, Jutas, Kenese, Örs, Vászoly, Koppány a honfoglalókról beszél, s a Káli-medence községnevei, Köveskál és a többi Kál: Szentbene- dek-. Mindszent-, Töttös-, Őrs-, Kereki-Kál, valamennyi Vérbulcsú apjának, az öreg Kál horkának a nevét őrzi. A Vasvár felől érkező sereg alkalmasint a Savariaból a keszthelyi castellum felé vezető római úton érte el a Balatont. Bizonynyal érintették Mosaburgót is, Pribina és Kocel szláv államának egykori fővárosát. Őseink még láthatták a mocsárvár hatalmas falait, s a bazilikát is, amelynek alapjait a „recéskúti szigeten" tárták föl a régészek. Zalavárról már csak egy ugrás Keszthely. Lehetséges, hogy a Balatont - nevét: Blatno (mocsaras tó) is a szlávoktól örököltük - éppen a Zala-torkolat táján pillantották meg. Ez a kép azóta alig változott. Csupán a tó tükre volt nagyobb, mint ma. A szigligeti öböl mélyen benyúlt a tapolcai síkságba, s a Nagyberek vizén még tarajos hullámokat kavart az északi szél. A „tanúhegyek" azonban, amelyek egykor a Balaton születését is végignézték, már a helyükön álltak, a hegyoldalakon szőlők sorakoztak, s a szőlők között római villák romjai. A villákat a nép- vándorlás hadai pusztították el. A lovasok azonban valószínűleg nem a tanúhegyeket, s nem is a Balatont csodálták. A Fenékpusztán azóta feltárt római bástyatornyokat figyelték. Hamarosan nagyméretű ásatásokhoz fognak a régészek, annak megállapítására, hogy a Jordanes-krónikában említett Vakum azonos-e a korábban feltárt római castellummal. Vakum - a keleti gótok krónikása szerint - a Pelso-tó, vagyis a Balaton partján feküdt. Ezt az erősséget a hun birodalom összeomlása 'után Thiudimer, a keleti gótok királya szállta meg, s ebben az erődvárosban született Thiudimer fia. Nagy Theodorik, aki 489-ben legyőzte Odoakert, elfoglalta Itáliát, és ott önálló királyságot alapított. Nagy Theodorik sírja Ravennában van, bölcsőjét a Balaton partján keresik. Az ásatásokra tíz évet és jelentős pénzösszeget irányoztak elő. Honfoglaló őseink nemcsak a római romokat láthatták, hanem például a balaton- földvári és a tihanyi földvárat is, amelyet még a kelta népek építettek. A kelták - a Rajna-menti germán törzsek elől menekülve- az i. e. IV. században települtek Nyugat- Magyarországra. Ők hozták e földre a nemesen megmunkált vasfegyvereket és ékszereket, a mezőgazdaság vasszerszámait: az ásót, kapát, sarlót és az ekepapucsot, s ők égettek e tájon először korongon formált edényeket. Tőlük örököltük a tengelye körül vízszintesen forgó kézimalmot is, ősét annak a malomnak, amelynek zaja a Bakonyerdő mélyén Gellért püspököt ébresztette föl álmából, miközben a malmot forgató asszony énekelgetett. (A Gellért-legenda szerint a püspök így szólt társához: „Walther, hallod a magyarok szimfóniáját, mikép zeng? És mindketten kacagtak az éneken.") A honfoglalók nyilván találkoztak kelta emlékekkel, s bizonyára még láttak kelta istenszobrokat is. Ólyanfélét, mint az a „kettős fej", amelyet a múlt században találtak Badacsonylábdiban, s amelyet ma a keszthelyi múzeum őriz. Ez a balatonlábdi lelet - Magyarországon eddig az egyetlen- az első vaskori kőfaragványunk. A Bala- ton-vidék kitűnő archeológusa, Kuzsinszky Bálint, Darnay Kálmánnál látta e szobrot Sümegen, egy falba beépítve. Ő még római kőszobornak tartotta, amely „a dupla arcú Jánus istent ábrázolja". Megállapítását a tudomány néhány évvel ezelőtt döntötte meg. Amikor ugyanis a lábdi kettős fejet összevetették a Csehszlovákiában, Ausztriában és a Rajna vidékén talált hasonló leletekkel, a Stíluskritikai elemzés alapján kiderült, hogy a szobor nem római eredetű, és nem is későbbi korból származik. Ami kelta eredetét 4
