Múzsák - Múzeumi Magazin 1970 (Budapest, 1970)

1970 / 1. szám

volna mintegy ernyőt helyezni föléjük. Hanem félő volt, hogy a pótlásul felhelyezendő nagy- súlyú márványtömbök tovább rontják az építmény stabilitását. Célszerűbbnek látszik az az újabb elképzelés, hogy köny- nyebb anyagot — fát vagy mű­anyagot — használnak fel az architektúra kiegészítésére. Sem­milyen megoldás nem kínálko­zik azonban a két oromzatmező (timpanon) szobrainak védelmé­re. Dontasz igazgató úgy gon­dolja, hogy az eredeti darabokat múzeumba kellene vinni, s má­solatokkal helyettesíteni. A restaurálások alkalmával vaskapcsokkal erősítették össze a nagyobb kőtagokat, s azok úgy elrozsdásodtak már, hogy bizto­sító funkcióra teljesen haszonta­lanok. Annál több kárt okoznak a hőtágulás folytán: törik, ha­sítják a márványt. Sürgősen el kell távolítani valamennyit, s bronz- vagy acélkapcsokat tenni a helyükbe. Éveket igénylő munka. Töri, repeszti a már­ványt a hasadékokba hatoló, s hideg éjszakákon megfagyó víz is. A következő reggeleken az őrök tömegével szednek össze lehullott márványtörmelékeket (megjegyezve, hogy honnan va­lók, illetve hol találták őket). Mindennél nagyobb baj a már­vány erős elgipszesedése az idő­járás és a levegőszennyeződés következtében. Az igazgató sze­rint kívánatos lenne, hogy át­látszó műanyagfilmmel vonják be a Parthenon egész márvány­felületét. Csakhogy ez sem ve­szélytelen megoldás. Meggyor­sítja esetleg a poriadás folyama­tát, nem szólva arról, hogy szo­katlan külsőt, idegen színhatást eredményezne. „Különféle vegyi anyagokkal kísérletezünk a Par- thenónról származó márványda­rabokon. Mindmáig azonban nincs birtokunkban a »csoda­szer«, amely teljes védelmet nyújt, és nem jár hátrányokkal. Sok új, hatékonynak ígérkező készítményről derült ki a kipró­bálás során, hogy semmit sem ér, vagy éppen káros.” Az Akropolisz sorsát szívükön viselő görög régészek közül so­kan úgy vélik, hogy a Parthenon tartós restaurálása elképzelhe­tetlen számos új elem hozzáadása nélkül. Vagyis „újjáépítésre” lenne szükség. Ám az antik em­lékek akár részleges újjáépítése is ellentmond a mai műemlék- védelmi elveknek. Csak akkor folyamodnak hozzá, ha semmi más mód nincs a szerkezet meg­mentésére. Ezzel a problémával, a Parthenónt fenyegető veszélyek elhárításának gondjával kopog­tattak az UNESCO-nál, amely a közelmúltban bizottságot küldött Athénbe, hogy a görög szakem­berekkel közösen kidolgozza a legsürgősebb teendők menet­rendjét. NYÁRÁDY GÁBOR 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom