Múzsák - Múzeumi Magazin 1970 (Budapest, 1970)
1970 / 1. szám
Táncrendek cukrász- és vendéglősbálokról Fotó: Kabáczy Szilárd É rdekes kis tükre a letűnt világ egy szűk körének: 115 darabból álló táncrendgyűjtemény. Szorgos magángyűjtő hordta össze, s szerepelnek benne táncrendek Bécstől Békéscsabáig, Soprontól Besztercebányáig. Dátum szerint a kollekciót két időpont határolja: 1847 és 1965. E két évszámot egy-egy meghívó képviseli. Tudniillik még nem volt táncrend 1847-ben, s már nem volt 1965-ben. (Az 1965-ös meghívó építészbálra invitált, stílusos: a táncoló lábak között két kéz ión oszlopfőt keresgél.) Háborúban hallgatnak a múzsák, háborús időkből nincs is táncrend. A legtöbb darab a múlt század végéről és az 1920-as évekből származik. A millenniumi ünnepségek ellentmondásos légkörét idézi például az egyik. Fedőlapján a korona, a címer és Árpád bejövetele domborművön. Belelapozva: „Magyar bál” — hirdeti a büszke cím. De nyomta: „August Klein, Wien, Graben 20.” S a következő felirat: „Tánczrend — Tanz- Ordnung”. Néhány történelmi festmény reprodukciója is helyet kapott a táncrendben, magyar és német kísérő szöveggel. Kétségtelen, hogy a legnagyobb múltra a jogászbál és az orvosbál tekinthet vissza: a jogászok és medikusok bálja mindig nagy esemény volt a helybéli kisasszonyok számára. A legszebb táncrendek is e bálokra készültek, s mintegy a versengés jeleként egyre nagyobb méretben — némelyikkel már- már táncolni is alig lehetett. Általában szakMesélő táncrendek Újságíróbál 1937 mai „cégérrel” díszítették a táncrendeket, a jogászok irattárcával, pecsétes okirattal, női kistáskából kikandikáló okmánnyal, a medikusok meg mini-mikroszkóppal vagy más orvosi „szerkentyűvel”, amelybe elmés módon beépítették a táncok rendjét tartalmazó füzeteeskét. Természetesen a táncrendek feltüntetik a védnök-elnök-ellenőr-ren- dező gárda mindig végtelenül hosszú névsorát. Az 1886-os orvosbál rendezőbizottságában például Korányi Sándor és Lenhossék Mihály neve cseng ismerősen. Ám a táncrend igazi hivatása nem az volt, hogy a rendezőbizottsággal, a védnökökkel dicsekedjék, hanem hogy a hölgyek belejegyezhessék táncosaik nevét. Rendszerint két részre oszlott, az egyik a bál kezdetétől éjfélig, a „souper”-ig, a másik az éjféltől reggelig következő táncokat sorolta fel. Néhol ez a beosztás: Ma — Holnap. Az 1872-es jogászbál táncrendje a souper előtt: csárdás, keringő, négyes, tipegő, mazurka, második négyes, keringő, harmadik négyes; a souper után: csárdás, negyedik négyes, füzértánc, ötödik négyes, galopp, hatodik négyes, csárdás. Az 1937-es újságíróbálon a táncok rendje ez volt, közben persze souper-val: csárdás, keringő, fox-trott, tangó, francia négyes, slow-fox, carioca stb. Gyakran jelölték a bál végét így: „Csárdás virradatig”. Vagy: „Csárdás hogy vót hogy”. Az iparosok báljai a XX. század kezdetén kaptak megfelelő fényt és — táncrendet. De akkor aztán mindent pótoltak, sőt igyekeztek felülmúlni is. A cukrászok táncrendje mellé habüst és habverő dukált, de legalább kuktasapka. A vendéglősök bársonyfedelű táncrendjét hordó díszítette. S ha kifogyott a báli bizottság kasszája — mint 1931-ben a cukrászoké —, akkor megegyeztek egy gyárral, s a táncrendért cserébe reklámozást vállaltak. Így a cukrászbál táncrendje először a „Szent István csokoládé” fogyasztására biztatott, csak azután a táncra. A békéscsabai kereskedők kis páncélszekrénnyel lepték meg hölgyeiket, súlyos holmi: 16 deka! Az 1935-ös TUNGSRAM-bálon apró rádiólámpát mellékeltek a táncrendhez. Sportbálokon boxkesztyűt, mentőövet, csónakot és más sport-szimbólumokat függesztettek a táncrendfüzetre. Az újságírók pedig versikéket, élceket írtak bele. Szép Ernő mottója az 1937-es újságíróbál táncrendjéhez: Ne vadássz ma lantom hatást, Csak kívánjunk jó mulatóst! TORDAY ALIZ 20
