Múzsák - Múzeumi Magazin 1970 (Budapest, 1970)
1970 / 4. szám
tetszett neki sem a formája. Elhozott a nyomdából két, még kö- rülvágatlan példányt, s az egyiket beköttette. A másikat a férjemnek adta, honorárium fejében. A mienk odaveszett a többivel együtt, Miklósé megvan a Fifi- nél. (Csodálatos véletlen, hogy megmaradt egy Radnótinlevél. 1942- ben írta a költő, munkaszolgálatból. Nagyságos Franld Sándor úrnak Papirusz könyvkötőműhely Budapest, V. kér. Návay Lajos u. 5. íszt. Feladó: Dr. Radnóti Miklós, 109/19 mszd. 1. szakasz Margittá, Bihar m. Margittá, 42. Vili. 5. megjövök, elintézzük. Köszönöm szépen. Ha elutazik, akkor előtte vagy utána, ha megjött, jó? E lap túloldalán a „névjegy", vágjátok le és mellékeljétek. Péter jól nyaralt? Sándor maradj otthon. Fii írja, hogy várakozó állásponton vagy. Azt hiszem, fölösleges aggódnod. Én a körülményekhez képest jól vagyok, egészséges és ideges s a fogaimmal nyaválygok. Más baj nincs. Csókollak mindhármatokat és összes barátainkat és köszönöm Miklós A megmaradt levelezőlapon valóban hiányzik egy rész: a „névjegy" helye, amit Franki Sándor szakmai gondossággal kivágott.) Társulat egyik könyvraktárának kulcsát a Belvárosban, s elbújtatta őket, a könyvek mögé. A kedves könyvek Okozták azután a könyvkötő halálát. Nyilasok vették be magukat a könyvtárba s ott tanyáztak. S unalomból, vagy kíváncsiságból, vagy valami mocorgást hallva, megnézték, mi van a könyvek mögött: Emberek voltak, hárman. Franki Sándor, felesége és egy barátjuk. A nyilasok kilökdösték őket és megindultak a Duna felé. A barát elszökött az egyik sötét utcasarkon. A házaspárt levitték a Duna- partra. Ott már voltak sokan mások. Legyilkolták őket. Drága Sándorom és Rózsim, persze, szívességet kérek. Aug. 11-én van a házassági évfordulóm. Tudjátok meg, hogy Fii otthon van-e és küldjétek neki nevemben egy csokor virágot. Ha- Azután még hazajött, leszerelték és találkoztunk vele. 1944- ben már nagyon aggódott: mi lesz vele, írni lesz velünk? (Franki Sándorék elbújtak. Egy barátjuk megszerezte a Franklin Másnap reggel még ott hevertek a holttestek a parton. Jött egy segélyosztag, s egyikük megszólalt: — Még él... - Franki Sán- dorné erre emlékszik. S arra, hogy bevitték az egyik Palati- nusz-házba, meleg teát adtak neki. Onnan a Rókusba került. Egy ápolónő, csak suttogó hangjára emlékszik, ezt mondta neki:- Hamis nevet mondjon. S azt, hogy légitámadásnál kapott re- peszdarabot... A feleség megmenekült. Élete tovább is könyvek között telt el: nemrégiben ment nyugdíjba az Akadémia Nyomda könyvkötészetéből.)
