Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 2. szám
A Vörös Hadsereg utolsó írása azon az egykori„csá- szári és királyi” nyomtatványon, amelyet az Osztrák Nemzetközi Légió hozott magával Becsből, áprilisban. De ezeket a jelszókat már nem kérdezte soha senkitől senki... „A dobok már nem dübörögnek, csak halk gyásszal peregnek. A zászlók sírva meghajolnak, s a szürke porba borulnak.. A Vörös Hadsereg utolsó fegyveres alakulata, a Vörös Tengerész Dandár maradványa, 1919. augusztus 4-én este Albertirsánál letette a fegyvert egy Pest felől felvonult román lovashadosztály előtt. Következett Arad és a várfogság. A hosszú út vége... REPOHSE VltLA&Z ANTWOfţr —7*.•GONITE DE mm FOOD LES tfUIKR 'VI., Andrásay-ut 8. 9t Expediteur Absender : Feladó Mittente J % Expeditor r. ■ ■ $&LC4*. tdktoCÍL L£VELEZÖ-LAP - CARTE POŞTALE-a* And. \ • (FOTO: SZABÓKY ZSOLT) Az egykori parancsnok—hetvenen felüli, alig őszülő, kemény léptű szálember — egy lejtős váraljai utcában lakik. Ilyenkor, évforduló táján, az élő történelem kopogtat a parancsnok ajtaján. Nagyapák, dédapák — egykori harcostársak. Tíz éve még 15—20, most talán négy vagy öt ha el tud majd jönni. — Emlékszel, komám, amikor Mezőtúrnál? vagy Várkonynál? vagy Szolnoknál? És peregnek az emlékezések, amelyek a Mának már csak történelmet, földrajzi neveket idéznek, de nekik a soha el nem halványuló, élő valóságot, nagy szenvedéseket, apró örömöket, csalódásokat és dicsőségeket. Azután elbúcsúznak, kutatón vizsgálják egymást: — Hát akkor, komám, majd tíz év múlva... A parancsnok egyedül marad, és gondolatban hazakíséri az öreg fiúkat: — Szóval, majd tíz év múlva... ? CZ. NAGYSELYKl GABRIELLA 31
