Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 2. szám
SOPRON A VÁROSTORONY ÉS AZ ELŐKAPU KÖRNYÉKÉNEK RENDEZÉSÉRŐL ÉS HELYREÁLLÍTÁSÁRÓL A Sopron műemlékileg védett belvárosában folyó nagyarányú rekonstrukciós munka fontos része: a város védelmi rendszerének feltárása, szükség szerinti kiszabadítása, konzerválása és tudományos, kultúrpolitikai, idegenforgalmi jelentőségéhez méltó bemutatása. A hármas falgyűrűvel körülvett városmag egyik legjelentősebb csomópontja az Előkapu környéke volt. Itt egykor szűk, védelmi okokból törtirányú, fűrészfogas elrendezésű, vizesárkot átszelő falszoros vezetett a külső városfalból kiemelkedő, bástyákkal védett, felvonóhidas kapuépítményhez. Csak ezen keresztüljutva lehetett a belső falgyűrű által közrezárt tornyot elérni, és csapóráccsal védett kapuján át a városba bejutni. A falszoros két oldala az idők folyamán beépült ugyan, de az Előkapu útvezetésében, szerkezetében, védőműveiben a XIX. század végéig megőrizte középkori jellegét. 1893-ban azonban Sopronban új városháza építését tervezik a régi helyén, annak bontása után. Az építés érdekében megkezdődtek a szanálások. Ennek első áldozatai a Tűztoronyhoz falon belül és kívül tapadó épületek—köztük a városháza —, az intim hangulatú Háromház-tér maradék két épülete s a torony előtti kapu építménye. Az épületek foglalatában rejtőző hatalmas városfalakat, bástyákat robbantással pusztítják, melynek következtében még a Tűztorony is veszélyeztetett állapotba került. Az átgondolatlan és a város struktúráját megbontó, teret-utcát megszüntető vagy félbevágó szanálás a város testén jóvátehetetlen csonkítást okozott. Az itt folyó feltárások eredményei alapján feladatunk ezt az állapotot lehetőség szerint korrigálni. Az Előkapu területének régészeti feltárását, a Tűztorony felkutatását s az ezzel összefüggő levéltári kutatásokat 1966-ban kezdte meg az OMF. A munkában Póczy Klára (BTM), Holl Imre (MTA) régész és Tóth Sándor (OMF) műtörténész vett részt. 40
