Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 1. szám
yXmikor nálunk Istvánt királlyá koronázták, a feljegyzések szerint egy Alhazen nevű arab tudós már „olvasókő" segítségével fejtette meg az apró betűs írások titkait. — Az olvasókő, ez a domborúra csiszolt üveg lenne a szemüveg őse? — Igen, bár a kínaiak és az egyiptomiak már időszámításunk előtt ismerték az üveget, sőt a 6. században a lencsék gyújtó hatását is felismerték, s nyilván ebből ered az a tévhit, mely szerint a szemüveg kínai eredetű — mondja Klein Pál, a Műszaki Múzeum munkatársa. — Honnan ismerjük a szemüveg történetét? — A 14—15. század legmegbízhatóbb „forrásmunkái” a festmények és a bibliák rajzai, melyek többnyire szerzeteseket, vagy híres embereket ábrázolnak esetenként szemüveggel. A 16—17. századból pedig német optikus-céhládák őrizték meg a szebbnél szebb mestermunkákat. — Mikor és miből készült az első okuláré? — Csak 1954-ben, a wenhauseni kápolna restaurálásakor derült fény arra, hogy szemüvegkeretet nemcsak fémből, hanem korábban fából és bőrből is készítettek. Az itt talált egyik lelet több mint 600 éves, két ovális keretét és a kis nyelet középen szegeccsel illesztették össze, így volt orra-akasztható. A másik ős-szemüveg a 15. századból való, úgynevezett kengyel-szemüveg, melynek orrnyereg része már a mai formához hasonló. Sokáig eléggé nehézkesen tudták a szem elé rögzíteni ezeket a meglehetősen kényelmetlen, ám szükséges alkalmatosságokat. Komikusnál komikusabb darabok készültek, mint például a kínaiak súlyszemüvege, amelyről két hosszú zsinór lógott le a fül mögött, átvetve a mellkasra. A fonál végére — ha nem akarták a szemüveget állandóan kézben tartani —, súlyokat tettek. Aztán a süvegszemüveg ... Csak nagyobb méltóságok viselték, akiknek ritkán kellett valaki előtt megemelniük süvegüket, s a rájuk erősített pápaszemeket. (Ez a név is arra utal, hogy az első szemüvegeket a szerzetesek kezdték használni ...) De nefn kevésbé mulatságosak a parókába szúrható nyéllel ellátott, egy homlokpántról a két szem elé lelógó, és a nyeregről az orron és a száj előtt függőlegesen elhelyezett nyéllel felszerelt szemüvegek sem vagy a jóval későbbi, a 20. század elején nálunk is oly divatos monoklik. — Végül is ki találta fel a szemüveg szárát? — Egy Adams nevű angol optikus, a 18. század elején. A szárak először csiga alakú körben végződtek és ezek nyomódtak a halántékhoz, később csuklós, behajtható szárakkal rögzítették a szemüvegeket. — is a nők? — Először 1372-ben, egy francia királynő végrendeletében esik szó szemüvegről, 1470-ben pedig egy holland festő ábrázolta így modelljét, általánosan azonban csak kb. háromszáz évvel ezelőtt kezdett elterjedni a nők között ez a sokáig szépségrontónak, újabban már- már divatcikknek számító eszköz. — Régen csak a rosszul-látók hordták? — A 15. századig nem ismerték a rövidlátást, mint betegséget, addig a szemüveget is csak nagyítóként alkalmazták, illetve a kínaiaknál a hatalom jelképe volt. Később természetesen szép formája miatt — főleg a lornyonok esetében —, még annyi használati értéke sem volt, mint a legyezőnek. Persze, a szemüveg esetenként ma is csak divatcikk, főleg a napszemüvegek, melyeket sokan ha süt, ha esik, hordanak. Mert a napszemüveg is hatalom: eltakarja at árulkodó szemeket ... A Műszaki Múzeum gyűjteménye mintegy ezer darabból áll, de még közel sem teljes, ezért örömmel üdvözli mindazokat, akik megőrizték nagyanyáink-nagyapáink szemüvegeit. Tóth Judit Foto: Lengyel Miklós
