Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 2. szám
NÉPRAJZI FOTÓPÁLYÁZAT, 1968 A Magyar Fotóművészek Szövetsége és a Néprajzi Múzeum által meghirdetett 1968. évi néprajzi fotó- pályázaton 68 szerző vett részt, 1490 pályaművel. A pályázat eredménye a következő: I. díj: Lantos Miklós; II. díj: Csák Miklós, Sándor Zsuzsa; III. díj: Gink Károly, Szöllősy Kálmán; IV. díj: Horváth Lajos, Lelkes László, Marx József, Siklós Péter, Szabó Jenő, dr. Szász Károly. A Művelődésügyi Minisztérium különdíját a legjobb tárgyfotóért Koffán Károlynak, a Magyar Fotóművészek Szövetsége különdíját pedig Langer Klárának ítélte a zsűri. Jutalomban részesült: Kovács Tamás, Müller Ferenc és id. Rácz Endre. A pályázatra beérkezett művek meggyőzően bizonyították, hogy a korszerű szemlélettel megörökített néprajzi jelenségek nemcsak a néprajztudomány számára jelentenek komoly nyereséget, hanem a fotóművészet tematikáját is jelentősen bővítik és gazdagítják. Ösztönzően ROMÁN TEMETÉS (Fotó: Sándor Zs.) « ELEFÁNTCSONT AMULETT (Fotó: Koffán K.) SZÁSZ NÉPVISELET (Szeben megye) (Fotó: Marx J.) hat ez a tematikai gazdagodás a művészi látásmód és ábrázolás további árnyalatának a kiművelésére, sőt, új lehetőségek feltárására is. Különösen a néprajzi objektumok (használati eszközök, népművészeti tárgyak, épületek és épületrészek) ábrázolása az, amit már a jelenlegi pályázat alapján is igen pozitívan kell értékelnünk. E témakörben születtek a legjelentősebb alkotások, melyekben a lényegretörő egyszerűség volt a jellemző művészi célkitűzés. Fogyatékosságként a témaválasztás bizonyos mértékű önállótlanságát kell megemlítenünk. Aránytalanul sok volt az olyan felvétel, mely szabadtéri múzeumokban készült, s csak kevesen vállalkoztak arra, hogy — saját értékítéletükben bízva — maguk válasszák ki a felvétel tárgyát. Szembeötlőbben árulkodott a néprajzi tájékozottság hiányáról a népéletből merített témák egysíkúsága és az ezek megörökítésében érvényesülő szemléletmód. Néhány, évtizedek óta bevált, sablon dominált az ilyen tárgyú felvételeken,és a romantikus látásmódot csak igen kis mértékben váltotta fel a realista ábrázolás. A népélet egyes eseményeinek, mozzanatainak tehát még a felszínen lévő jelenségei is jórészt kívül estek a pályázók látókörén, a néhány ismétlődő és visszatérő téma megjelenítése pedig inkább nevezhető teátrális póznak, mint művészi hitellel ábrázolt valóságnak. A tanulság az, hogy minimális előtanulmányok nélkül nem lehet túllépni a mostani pályázat alapján kirajzolódó korlátokon, s a következő pályázat fő célkitűzése e korlátok ledöntése legyen. Pesovár Ernő 55
