Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 1. szám
Nehéz feladatra vállalkozna az a látogató, aki egy nap alatt akarná bejárni a Természettudományi Múzeum gyűjteményeit. Hasonlóan nehéz a krónikás feladata, mert egy cikk keretében valójában öt, rendszerében, gyűjtő és bemutató tevékenységében egymástól nagyon is különböző múzeumról kell szólnia. Mint annyi nagy és ma már önálló gyűjteményünknek, múzeumunknak, a Természettudományi Múzeumnak is a Nemzeti Múzeum volt a bölcsője. De ahogyan az egészségesen fejlődő gyermek lazítani igyekszik anyjához fűződő kötelékein, a fejlődés természetes következményeképp lassan oldódni kezdtek a két intézmény kapcsolatai is. A gyűjtemények gyors gyarapodása szükségessé tette először újabb tárak létrehívását, végül a Természet- tudományi Múzeum önállóvá válását. 1802 a Nemzeti Múzeum alapításának éve, benne a Természetiek Tárával, 1870, az Állat-, Növény- és az Ásvány-Őslénytár szétválása, 1934-ben ez a 3 tár, mint Országos Természettudományi Múzeum önállóvá válik. Az Ásvány-Őslénytár 1939-ben ketté vált a Föld- és őslénytárrá, illetve az Ásvány- Kőzettárri, végül 1945., az Embertani Tár megalakult a múzeum keretén belül. S talán az önállósodásnak ez a módja az egyik oka annak is, hogy ezek az egymástól távoleső, önálló múzeumnak is beillő gyűjtemények mindmáig megmaradtak a szerényebb „Tár" elnevezése mellett. Van-e valami közös vonásuk, a természettudományos forradalom korszakában mi a célja és feladata a Természettudományi Múzeumnak? — egy rövid múzeumi séta választ ad ezekre a kérdésekre. Az emberiség története folyamán talán soha nem volt szorosabb kapcsolat a termelés és a különböző tudományágak között, mint korunkban. A tudományos eredmények gyors elterjedése, széles körű behatolása a mindennapi életbe általános jelenség. Ha következetesen végig elemezzük ezt a bonyolult folyamatot, előbb vagy utóbb vissza kell nyúlnunk a kiindulási alaphoz, a természethez. A Természettudományi Múzeum feladata nem más, mint ennek az alapnak, vagyis a természetben előforduló tárgyaknak, élőlényeknek gyűjtése és vizsgálata, meghatározása és rendszerezése, a rájuk vonatkozó alaptörvények felderítése és tanulmányozása. Tudományosan ezt rendszertani munkának nevezik. Én az élő és holt természet múzeológiájának mondanám, amely érthető közeibe hozza Földünk világát az évmilliókkal ezelőtti kezdetektől napjainkig. Ez egyúttal a múzeum másik fontos feladata, természettudományos ismeretek terjesztése, olyan világkép kialakítása, amelyben minden tárgynak megvan a helye. Ahol a legparányibb részecske önmagáért is, az egészért is fontos, az élet folyamatosságának hordozója. Ha a kályhánkban elégetek egy kőszén darabot, évmilliókkal ezelőtt elsüllyedt erdő darabjával tüzelek, a természet egész csodálatos rendszerének nincs egyetlen csavarja sem, amely valahol, közel vagy távol egy másikat működésbe ne hozna. önismeretre, dialektikus gondolkodásra tanítanak a Természettudományi Múzeum kiállításai. Egy- egy tárlata csak töredékét tudja bemutatni gazdag anyagának. S amig egy kiállítás létrejön, számlálat- 'anul peregnek a munkaórák a múzeum kutatótermeiben, hazai és külföldi tájakon. Az Állattár ma a legnagyobb zoológiái kutatóintézet hazánkban. Gyűjteményei 4 millió darabot számlálnak, ennek körülbelül a fele bogár. Hosszú esztendők kitartó, tervszerű gyűjtőmunkája hordta egybe ezt az óriási anyagot. Nagy része, s ezt nem kis büszkeséggel mondják a tár tudományos munkatársai, magyar anyag. Ami első hallásra természetesnek tűnik, kiderül, korántsem az. A nagyszabású gyűjteményben éppen a legfontosabb, a hazai anyag volt hiányos. Hazánk állatvilágának feltárását legelőször a természetvédelmi tájakon. Bátorligeten, a Kisbalaton és más érdekes tájegységeken kezdték el. A tervszerű munka gazdag, helyenként váratlan eredményt hozott. Csak a bátorligeti gyűjtés eredményeként több mint 4000 állatfajt mutattak ki, s ezek között nem is egy olyan akadt, amely a tudományos leírásokban addig ismeretlen volt. Ma már a magyarországi fauna kilencven százalékban megvan a tár gyűjteményeiben, és igen gazdagon van képviselve Földünk állatvilága is. Nem egy vonatkozásban páratlan anyaggal rendelkeznek. Az Állattárban őrzik például a világ leggazdagabb mongol fauna gyűjteményét, de megtalálhatók itt olyan állatritkaságok is, amelyek csak egyetlen példányban vannak meg a világon, illetve amelyekről hazánkban készült az egyetlen leírás. Egyetlen ország állatvilágának tanulmányozása sem lehetséges a környező országok faunájának tanulmányozása nélkül. A kölcsönhatások, az azonos vagy eltérő sajátságok vizsgálata kiterjesztette a kutatást először a szomszédos országok, később távoli világrészek területeire is. Az expedíciók sorát egy egyéves Argentin út nyitom meg. Eredménye 100 ezer darabot számláló gyűjtemény az Andesek keleti oldalán élő állatvilágból. Három Afrika expedició következett ezután részben az elpusztult afrikai kiállítás és gyűjtemény pótlására, részben új, szélesebbkörű anyaggyűjtésre. Ezek 34
