Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)

1969 / 1. szám

feljegyezte: Szántó Gábor

Gondolom, ezt nemcsak a közlekedésügyi miniszter, de Csanádi György, a gyakori múzeumlátogató is így gondolja.

— Nem hiszem, hogy a kettő elválasztható egymástól. De ha mégis, akkor igent mondok. Legutóbb a Medgyessy kiállításon voltam a Galériában, aztán a Szép- művészetiben néztem meg a Velencei festőket. Szeretek múzeumba járni. De különösen ide, a Közlekedésibe.

tervezet. Célja az, hogy körvonalazza csupán a nagyobb távra szóló közlekedési gazdaságpolitikát. A közúti járművek elterjedésével új lehetőségek nyíltak a közlekedés gyorsítására, korszerűsítésére. Azonban a közlekedés fejlesztése nemcsak az új járművek beszerzéséből áll — az egyik vitrinben látható a MALÉV legkorszerűbb utasszállító gépének, a TU 134-esnek egy modellje, kettőt már vettünk is belőle, vagy a korszerű vasúti kocsik, melyek színterve is kiállításra, sőt a közönség szavazatai elé került, a gyorsan erősödő autóbusz- gyártás és a személygépkocsik számának rohamos növekedése: mindez csak a tervek egyik fele —, a létesítmények hosszabb építési időt kívánnak, és hosszú időre szólnak.

Az új koncepció tehát, a kiállítás is bizonyítja ezt, korántsem azt jelenti, Hogy le a vasúttal, mindent a közutakra...

— A személy-, de főleg az áruszállításban belátható ideig továbbra is a vasút viseli a legnagyobb terhet. Ezért a vasút rekonstrukciója keretében folytatjuk a vonalak és a mozgatás korszerűsítését, felszámoljuk a gőzüzemű vontatást és kialakítjuk a körzeti állomási rendszert. Sőt, a szükséges mértékben ezután is bővítjük a vasúti járműparkot.

A kiállítás nemcsak a terveket illusztrálja. Aki végigjárja a termeket, felmérheti azt a hatalmas munkát is, mely a következő években a közlekedésügy szakembereire vág, Mennyire elégedett miniszter elvtárs ezzel a kiállítással?

— Nem azért mondom, mert ez a múzeum különösen a szívügyem: nagyon tetszik. Pedig múzeumi szempontból, ahogy hallottam is, meg tudom is, bizonyos fokig lapos az anyag. Nem az a kimondottan kiállításra való. Legalábbis ezt hittük. Az ellenkezőjéről győződtünk meg. Nemcsak jó, látványos is ez a kiállítás. A múzeum tudományos dolgozói, a kiállítás rendezői, a grafikusok, mindenki aki foglalkozott az anyaggal, látnivaló, hogy lelkesedéssel tette, csak elismerés illeti valamennyiket.