Múzeumi Magazin 1969 (Budapest, 1969)
1969 / 1. szám
A loggia és a Vöröstorony épületéről azért írtam külön, mert ezek teljes szépségüket csak legújabban mutatják. A Rákóczi-vár mai állapotukban évek óta látható belső épületeiről nem szólnék most. Az érdeklődő kitűnő kalauzt talál Dercsényi-Gerő a Műemlékeink sorozatban több kiadásban is megjelent művében. Inkább — s még így is csak vázlatosan — a kiállítás stációiról: 1. A Vöröstorony helyiségei eredeti rendeltetésükhöz híven berendezve — „élő múzeumként”, ahol nemigen van más, mint ami hajdan is volt — a feudális főúr és környezete, őrsége, személyzete életével ismertet meg, valóban szemléletesen. 2. A Perényi-szárny „könyvtártermében”, melynek külső reneszánsz faragványaival, e vidor, életteli kőkoponyákkal felérőt, Dalmácián innen alig találunk, kis, de reprezentatív kollekció szemlélteti a környék településtörténetét, valamint a nemrégi ásatások leleteiből és fotó-dokumentációjából kapunk időnként megújított ízelítőt. Különösen érdekesek a kripta-ásatásokból kikerült ruhák: a szemem láttára talált foszlányokról el nem tudtam volna képzelni, hogy a restaurátori bravúr szinte újra felvehetőkké varázsolja őket, s így eddig csak metszetekről ismert divat-vonalak, viselettörténeti motívumok lesznek eredetiben láthatókká. 3. A tulajdonképpeni Rákóczi-kiállítás első fele e nagy, s nagyszerű főúri család történetét, kapcsolatait, gazdagságát ismerteti. Utóbbi különösen hálás téma: a Rákóczi- vagyon éppen itt, hajdani gyűjtőhelyén — Erdélyben ez a szólás járta: „Elvitte pénzünk a Patak ...” — megmozgatja az érdeklődést, amit azután könnyű arra terelni, amit a dokumentumok szerencsés megmaradásának és kutatók buzgó ambíciójának köszönhetően a hatalmas Rákóczi- birodalom érdekes gazdálkodásáról tudunk. A kiállítóhelyiségek között van az eredeti formájában helyreállított híres Sub Rosa- szoba is, a Wesselényi összeesküvés résztvevőinek egyik találkozóhelye. 4. A Rákóczi-szabadságharc emlékeit bemutató rész köszönhet a legtöbbet annak, hogy ez a Rákóczi-kiállítás országos jellegű, tehát máshonnan, főként a Nemzeti Múzeumtól is kölcsönözhetvén anyagot, valóban szemlaktató gazdagsága sorakozik fel itt a becses történelmi emlékeknek. Fegyverek, kiáltványok és instanciák, a hadipénztár vasalt ládái ... a felsorolás úgyis szegényes, nem folytatom. A 3. és 4. rész rendezését tekintve, azt hiszem, ezzel, ha volna ilyen, muzeológus-nagydíjra is pályázni lehetne. 5. Megpihen a szem, kissé gyorsabb a lépés: XVI—XIX. századi szobabelsők sorakoznak a következő termekben. Ilyen történeti enteriőröket Angliában, a Bedford hercegi család házi múzeumában Woburn Abbey- ben néztem irigy-bánatosan, hogy történelmünk mily szegénnyé fosztott bennünket. Maradt azért, láthatjuk most Patakon, s ami maradt, kezdjük lassan meg is becsülni. 6. Ideiglenes otthont ad a múzeum még egy kollekciónak. Patak varázsa mindig különös erővel érintette azokat, akik diák éveiket töltötték itt. Ennek egyik új jele Béres Ferenc énekművészünk kezdeménye: nem kis értékű műgyűjteményének felajánlásával Sárospataki Galériát alapított, melynek most már nem is csak tőle származó anyaga, amíg külön helyet nem kap a várostól, itt nyert elhelyezést. Ismétlem: a vár épületkomplexumáról nincs helyem írni, ám az még sem maradhat el, hogy egy körsétát ajánljak nyoma- tékkal. Nem telik el év, hogy az újabb ásatások szemléletesebbé ne tennék a vár építéstörténetét. Feltárulnak a Vöröstorony feltöltéssel takart földszinti falai, s a föld alól érdekes épületek bukkannak elő: sütöde, a Rákócziak idejéből való lőporház stb. Mindjobban látható a külső védelmi gyűrű részeinek egymáshoz való viszonya is: ahogyan az ostromtechnika — ágyúk ereje — fejlődésével a különböző bástyatípusok váltották egymást. Közvetlenül a lakótorony körül a kazamatás olaszbástyát járhatjuk körül, míg aki felkeresi a védőmű déli részét is, gyönyörű kváderköves, lőrés- sorokkal áttört falak árnyékában és a délnyugati bástyához, ahol szinte tervrajzként mutatják a feltárt lapok, hogyan lett a régebbi kör alakú bástyából korszerűbb, sokszögletű, oldalazó tüzelést is biztosító fülesbástya. S e körséta nyomán mérhetjük csak fel igazán, hogy évtizedes munkával, s nem kevés milliókért milyen komplex feltáró és helyreállító munka zajlott le itt. És azt is, hogy még mennyi tennivaló maradt a következő, reméljük, még bőkezűbb évtizedekre is, hogy az egész várnegyed kibontakozzék, az ide látogató tíz- és százezreknek tanulságul s gyönyörködtetésül. Lázár István Foto: Szabóky Zsolt 20
