Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)
1968 / 2. szám
” on anyagias attilós is. Ajkáról jött egy másik levél. Szerzője doktorátussal rendelkező ember, fogalmazása pontos, akkurátus, alighanem jogi doktor lehet. Közli, hogy 20 évi kemény munkával felállított egy elméletet Attila sírjának helyéről. Ez — n\int ő maga mondja a 121. elmélet e tárgyra vonatkozóan. Jellegzetes a levélben az anyagi feltételek előzetes tisztázása. ,,Ha feltárják . . . Attila sírját .... akkor a világraszóló régészeti lelet és a vele kapcsolatos kincsek megtalálása miatt nekem, a megtalálónak milyen törvényes anyagi juttatás járna?" Tudniillik, ,,ha méltó ellenszolgál- tatástbiztosltaz Igazgatóság" tudományoson igazolná elméletét, és rávezetné a régészeket a kincs nyomára. A múzeum javasolta, hogy tudományos felfedezését az Acta Archeologi- cában vagy más régészeti folyóiratban publikálja, de felhívta a figyelmét arra is, hogy a „maszek ásatás" büntetendő cselekmény. Ugyanis a „kincskeresők” maguknak csak felesleges fáradságot, a tudománynak azonban komoly károkat okoznak. fúró mester, oki egyébként állandó kapcsolatot tart a muzeológusokkal: egyszer be is mutatta ásotó berendezését, de Attila sírja helyett csak futóhomokot hozott felszínre. Számtalan, részben kézzel, részben géppel Irt levele közül csak egyből idézünk: „ . . . mint ahogyan az emberiség következetesen harcol a világbékéért én is kíméletlen harcot fojtotok igazságom melet néhány évvel ezelőtt az arábiai sivatagban keresőm Attila és az ősmagyarok nyomait." A **z újságíróknak küldött levelek gyakran nem maradnak következmény nélkül: egy megyei újság cikke nyomán például T. falu majdnem egész lakossága olálrt egy pecsétes beadványt, miszerint sürgősen keressék meg e környéken Attila nagy hun király emlékeit. Vértes Lászlóig, de ez csak azt jelenti, hogy sokkal nehezebb volt a dolguk, mint a képzett szakembereknek. Néhány évig csend volt ,.At- tila-téren", de 1968. januárjának elején új levelet hozott a posta. Szerzője H. M. „nyugalmazott alezredes, 38 év óta önkéntes Attila kutató". „Bár nem vagyok régész, hanem egyszerű katona . . . az a szerény feltevésem, hogy a sémi esetre nem maradok tétlen ennek a levélnek másolatát továbbítom újságírókhoz" stb„ stb. A stílus sok tekintetben hasonlít a festőnek zseniális, de „filozófusnak" és ,,kultúrtörténésznek" elmebeteg Csontváry Kosztka Tivadar írásaira, aki egyébként szintén ,,attilás" volt: „az igazságnak a felderítéséért Ilyen maszek régész egy kút- A hunok emlékét őrzik a jellegzetes formájú üstök Egy másik közeli faluból könyvet is hozott a posta: szerzője 30 évvel ezelőtt nyomatta ki brosúráját Attila városa címmel. A Múzeum vezetősége megköszönte a művet, amely most a Régészeti Könyvtárai gazdagítja". Egyébként a múzeum válaszlevelei mindig tárgyilagos és udvarias stílusúak, és elsősorban anyagi nehézségekre hivatkoznak. Hiszen az „omlások” többsége őszintén érdeklődő, lelkes ember, aki nem érdemli meg, hogy ki- gúnyolják. Csak éppen kutatásaik eredményeit nem nagyon lehet használni, még akkor sem, ha — mint a Békés megyei Dr. R. M. — 18 sűrűn gépelt oldalon közük tanulmányaik gondolatmenetét, térképpel és más, tudományosnak látszó apparátussal kiegészítve. A régészet története ugyan sok amatőrt ismer Schliemanntól sokat keresett Attila tetemét találtam meg, s a magyar régé- szetvilágszenzációs felfedezéshez jutna, ha a kanyar felső medrét „(Tiszakécskénél) és a középső átvágást feltárnák egy 6 — 7 méter mélységig" — írja. H.M. valóban nem régész, sőt az ismeretterjesztő folyóiratokat is figyelmetlenül olvassa. mert javaslatai közt szerepel például a Tiszakécske környékén előkerülő vasdarabok C, ,-es vizsgálata. (Ez a vizsgálat csak szerves anyagok: csont, szövet, hamu, fa stb. esetében alkalmazható.) •Jokmunkátokoznak az Attila- kutatók a valódi kutatóknak: felesleges levelezést, hiábavaló kiszállásokat, vagy rosszabb esetben valóban értékes lelő- lyeket tesznek használhatatlanná. Hogy hol van Attila sírja, arra jelenleg nem tud válaszolni a tudomány. Valószínű, hogy eltemették, az is meglehet, hogy Magyarországon, bár a történeti források szerint Attila szálláshelye jelen határainkon túl, délre-délnyugatra volt, s a temetés módjában sem lehetünk biztosak, hiszen Attila holttestét el is hamvaszthatták. S ha nem, és ha meg is találják valaha, bizonyára nem azok a lelkes és megszállott Attila- nyomozók lesznek, akiket — bevallotton^vagy tudat alatt—, a hun-magyar azonosság délibábja és nem utolsósorban némi nagyhatalmi vágyakkal átszőtt nacionalizmus hajt. Székely András Aranyedény a szeged-nagyszéksósi hun fejedelmi kincsleletből