Múzeumi Magazin 1968 (Budapest, 1968)

1968 / 2. szám

” on anyagias attilós is. Ajká­ról jött egy másik levél. Szerző­je doktorátussal rendelkező ember, fogalmazása pontos, akkurátus, alighanem jogi dok­tor lehet. Közli, hogy 20 évi kemény munkával felállított egy elméletet Attila sírjának helyé­ről. Ez — n\int ő maga mondja a 121. elmélet e tárgyra vo­natkozóan. Jellegzetes a levél­ben az anyagi feltételek előze­tes tisztázása. ,,Ha feltárják . . . Attila sírját .... akkor a világraszóló régészeti lelet és a vele kapcsolatos kincsek megtalálása miatt nekem, a megtalálónak milyen törvényes anyagi juttatás járna?" Tud­niillik, ,,ha méltó ellenszolgál- tatástbiztosltaz Igazgatóság" tudományoson igazolná elméle­tét, és rávezetné a régészeket a kincs nyomára. A múzeum ja­vasolta, hogy tudományos fel­fedezését az Acta Archeologi- cában vagy más régészeti fo­lyóiratban publikálja, de fel­hívta a figyelmét arra is, hogy a „maszek ásatás" büntetendő cselekmény. Ugyanis a „kincs­keresők” maguknak csak fe­lesleges fáradságot, a tudo­mánynak azonban komoly ká­rokat okoznak. fúró mester, oki egyébként állandó kapcsolatot tart a muzeológusokkal: egyszer be is mutatta ásotó berendezését, de Attila sírja helyett csak futóho­mokot hozott felszínre. Szám­talan, részben kézzel, részben géppel Irt levele közül csak egyből idézünk: „ . . . mint ahogyan az emberiség követ­kezetesen harcol a világbéké­ért én is kíméletlen harcot fojtotok igazságom melet néhány évvel ezelőtt az arábiai sivatagban keresőm Attila és az ősmagyarok nyomait." A **z újságíróknak küldött le­velek gyakran nem maradnak következmény nélkül: egy me­gyei újság cikke nyomán példá­ul T. falu majdnem egész la­kossága olálrt egy pecsétes beadványt, miszerint sürgősen keressék meg e környéken Attila nagy hun király emlékeit. Vértes Lászlóig, de ez csak azt jelenti, hogy sokkal nehezebb volt a dolguk, mint a képzett szakembereknek. Néhány évig csend volt ,.At- tila-téren", de 1968. januárjá­nak elején új levelet hozott a posta. Szerzője H. M. „nyu­galmazott alezredes, 38 év óta önkéntes Attila kutató". „Bár nem vagyok régész, ha­nem egyszerű katona . . . az a szerény feltevésem, hogy a sémi esetre nem maradok tétlen ennek a levélnek másola­tát továbbítom újságírókhoz" stb„ stb. A stílus sok tekin­tetben hasonlít a festőnek zse­niális, de „filozófusnak" és ,,kultúrtörténésznek" elmebe­teg Csontváry Kosztka Tiva­dar írásaira, aki egyébként szintén ,,attilás" volt: „az igazságnak a felderítéséért Ilyen maszek régész egy kút- A hunok emlékét őrzik a jellegzetes formájú üstök Egy másik közeli faluból köny­vet is hozott a posta: szerzője 30 évvel ezelőtt nyomatta ki brosúráját Attila városa cím­mel. A Múzeum vezetősége megköszönte a művet, amely most a Régészeti Könyvtárai gazdagítja". Egyébként a mú­zeum válaszlevelei mindig tár­gyilagos és udvarias stílusúak, és elsősorban anyagi nehézsé­gekre hivatkoznak. Hiszen az „omlások” többsége őszintén érdeklődő, lelkes ember, aki nem érdemli meg, hogy ki- gúnyolják. Csak éppen kuta­tásaik eredményeit nem nagyon lehet használni, még akkor sem, ha — mint a Békés megyei Dr. R. M. — 18 sűrűn gépelt oldalon közük tanulmányaik gondolatmenetét, térképpel és más, tudományosnak látszó apparátussal kiegészítve. A régészet története ugyan sok amatőrt ismer Schliemanntól sokat keresett Attila tetemét találtam meg, s a magyar régé- szetvilágszenzációs felfedezés­hez jutna, ha a kanyar felső medrét „(Tiszakécskénél) és a középső átvágást feltárnák egy 6 — 7 méter mélységig" — írja. H.M. valóban nem régész, sőt az ismeretterjesztő folyó­iratokat is figyelmetlenül olvas­sa. mert javaslatai közt szere­pel például a Tiszakécske kör­nyékén előkerülő vasdarabok C, ,-es vizsgálata. (Ez a vizsgá­lat csak szerves anyagok: csont, szövet, hamu, fa stb. esetében alkalmazható.) •Jokmunkátokoznak az Attila- kutatók a valódi kutatóknak: felesleges levelezést, hiábavaló kiszállásokat, vagy rosszabb esetben valóban értékes lelő- lyeket tesznek használhatat­lanná. Hogy hol van Attila sírja, arra jelenleg nem tud válaszolni a tudomány. Valószínű, hogy el­temették, az is meglehet, hogy Magyarországon, bár a törté­neti források szerint Attila szálláshelye jelen határainkon túl, délre-délnyugatra volt, s a temetés módjában sem lehetünk biztosak, hiszen Attila holttes­tét el is hamvaszthatták. S ha nem, és ha meg is találják valaha, bizonyára nem azok a lelkes és megszállott Attila- nyomozók lesznek, akiket — bevallotton^vagy tudat alatt—, a hun-magyar azonosság déli­bábja és nem utolsósorban némi nagyhatalmi vágyakkal átszőtt nacionalizmus hajt. Székely András Aranyedény a szeged-nagyszéksósi hun fejedelmi kincsleletből

Next

/
Oldalképek
Tartalom